Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Irodalmi értesítő
186 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. az, hogy az ismertetés végett idejekorán küldött vaskos kötet könyveim között úgy eltűnt, mint egykor a zsidók ó törvénykönyve. Mikor aztán én is véletlenül rábukkantam (mint Josiás király* idejében az elveszettnek hitt törvény- könyvre a zsidók), arkhimédesi öröm fogott el, mintha csak kincset találtam volna. Különben az igazat megvallva, azt is találtam, azaz rendkívül becses adatgyűjteményt, rendszeresen feldolgozva a III. kötetben is, mely az egyházi szónoklat történetét Németalföldön, Skandináviában, Dániában, Finn-, Lengyel-, Orosz-, Horvát-, Cseh- és Morvaországban, továbbá a szlovének közt, majd a Balkánországokban : Boszniában, Hercegovinában, még az icipici Montenegróban is, Szerbiában, Bolgár-, Oláh-, Görögországban, Szíriában, Örményországban, Indiában, Chinában, Japánban s Amerikában tárgyalja. Ez általános jelzésből is látható, hogy a tudós szerző szédítően nagy területet jár be. Fáradságos szellemi utazásának részleteiből a következőket emeljük ki. Németalföld legjelesebb hitszónoka a XV. században Joannes Brugman minorita volt, ki ékesszólásával és apostoli buzgalmával európai hírnévre tett szert. Az előző században pedig Jan van Ruysbroeck m csodálatosa bilincselte le remek misztikus beszédeivel hallgatóinak figyelmét. A lengyelek legkiválóbb egyházi szónoka Skarga Péter jezsuita, a lengyelek Pázmány Pétere, Hoziusz Szaniszló után Lengyelország legnagyobb reformátora, a »lengyel Chrysostomus« a XVI. században. »Ö mindig prófétához méltó hangon szól. . . Prófétamódra megjósolja, szóról- szóra, nemzete gyászos pusztulását. Prófétai szavában egész Lengyelország keserve sír fel; majd Ezékiel fenségét, Izaiás ihletettségét, majd a köveket is könnyekre fakasztó Jeremiás siralmait halljuk szónoklatában felhangzani«. (104. lap.) Üj világot tár fel előttünk a szerző az oroszországi hitszónoklati viszonyok ismertetésével. (115—136. lap). A nyugati egyháztól való elszakadás után az orosz, valamint az -egész görög és a vele párhuzamosan haladó egyházak haladásukban megállapodtak, mintegy megdermedtek, erkölcsi