Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Pataky Arnold: A »pusztulás utálatossága« Dániel könyvében

közül feltámadnak az örök életre vagy az örök kárhozatra, s akik sokat igazságra oktattak, mint a csillagok fognak tündökölni az egész örökkévalóságon át (1—3. v.). A próféta parancsot nyer, hogy könyvét lezárja a meghatározott időig. Dániel két férfiút lát a folyó két partján, kik közül az egyik esküvel erősíti, hogy ezen csodálatos dolgok »idő, idők és fél idő múlva« fognak megtörténni (4—7. v.). A próféta kérdi, mi történik majd ezután, de csak azt hallja, hogy ez a megpróbáltatás ideje. Attól fogva, hogy megszűnt az áldozat s helyére a pusztulás utálatossága lépett, 1290 nap (kerek számmal 3 és fél év) telik még el és boldog, aki az 1335-ik napig eljut (8—13. v.)1

A 10. és 12. fejezet héber és szír szövegei semmi lényeges eltérést nem mutatnak ; annál szabadabb fordítást találunk a 11. fejezetben.

A 2. vers megmagyarázza, hogy a hatalmas perzsa király tí>"tít"iX "O tíb’Tl, Darius, filius Ahsires, a 3. pedig a hatalmas görög királyt DIC’S'P m N'öip DVHM^N-ban, »Alexandras I. filius Philippi «-ben látja. Nagyon szabad a 4. vers fordítása. A királyság felbomlásának megemlítése után a Pesitthá szövege így folytatódik r

Sas ■ nme ma íaSam die'S’b -a DinfoaStn vrnaj? xjnmS p i;n •baaa mi N'Dxa mi jnia>a mi pirsa m nana íaSsx nS nnx^Npn Dirtsom psoa NiS’íia dinö^bb ■ nn papa mm aj; pSav njn pb\xi .n§'D p'N nSi N'Dxa .va-ra dpjb-bn Dis'toaxi Nnjraaa »v-m^a

»Hi ergo sunt quatuor servi Alexandri, filii Philippi, qui regnaverunt post mortem ejus, quia filios non habuit ; regnavit post eum unus in Aegypto, et unus in Syria, et unus in Asia, et unus in Babylonia. Et illi in successione sua pugnabunt : Ptolemaeus in regione australi in Aegypto, et Demetrius in Syria in medio, et Antiochus Epiphanios in septemtrione in Asia ; et non erunt, sicut gladius ejus«. (A héber és a Vulgata így végzik e részletet : »et non in posteros ejus«.)

1 Ha 1335-ből 1290-et levonunk, 45-öt nyerünk. Figyelemre méltó, hogy a középkori Antikrisztus-legendában néha megtalálható az a vonás, hogy Isten a félrevezetettek számára 42 napi megtérési időt enged. (Adso : Libellus de Antichristo ; Honorius : Elu- cidarium). Adso határozottan mondja, hogy tanítását Dániel prófétától vette. Nincs-e összefüggés e két számadat között ? Lásd értekezésemet : »Az Antikrisztus a keresztény hagyományban«, 52. sk. 1. Különlenyomat a Hitt. Folyóirat 1910. évfolyamából.

A »PUSZTULÁS UTÁLATOSSÁGA« DÁNIEL KÖNYVÉBEN. 9