Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Stuckner János: Kisérlet a theismus »tudományos« védelmére

94

DR. STUCKNER JÁNOS.

után idézve Ch. Stanton Devas, The key to the World’8 progress. London, 1906. 36., 37. 1.)

A naturalista világmagyarázók a fájdalomnak, a szén- védésnek csak érzéki oldalát veszik észre s figyelmen kívül hagyják annak magasabb erkölcsi értékét, feledve, hogy »a fájdalom az idegnek imája az egészséges vérért«, hogy a fizikai szenvedés egyik hathatós eszköze az erkölcsi neve- lésnek és tökéletesedésnek, hogy a megpróbáltatás tüze tisztít, felemel, nemesít, hogy szívnemesség nincs harc nél- kül, valódi boldogság nincs szomorúság nélkül, rokonérzés nincs fájdalom nélkül. A szivet a harc nemesíti meg, a bol- dogság élvezetére a szomorúság tanít meg, rokonérzést az átélt fájdalom fakaszt a lélekben.

A világ tökéletlenségének kérdésében ismételve hangoz- tatnunk kell azt, amit feljebb érintettünk, hogy nincs jogunk bírálatot mondani s nem rajtunk áll igazolni Isten művét. Hogy e rengeteg világrendben, melynek kicsiny részei va- gyünk, titkok, mysteriumok, kérdések vannak, mit érint ez minket ? Rend van, épület van, tehát rendezőnek, építőnek kell lennie. Az Isten kérdését el kell választani az ő tulaj- donságainak kérdésétől. Föltéve is, hogy ki van mutatva a világ amoralis jellege, a következtetés ebből, hogy azt tehát nem lehet Istennek tulajdonítani, se nem jogos, se nem észszerű. Ha van Isten, el lehetünk rá készülve, hogy titkokra akadunk benne s a mindenségben, melyen életünk csak egy napi s lakóhelyünk rajta egy kicsi pont, szintén értelmet fölülmúló kérdéseket találunk. Értelmünk fénye behatol a nagy szerkezet egyik-másik részébe, de e pislogó mécsnek világosságától ne várjuk s nem várhatjuk az ossz- szerkezet egész összhangjának kimerítő megfejtését. Az em- béri ész következtetéseivel szemben arra nézve, mi illik, mi nem illik az első okhoz, mit engedhetett meg művében, mit nem, mit kellett volna tennie, mit nem, bizalmatlanok- nak kell lennünk ; és vakmerőség részünkről azt mondani : ha ezt vagy amazt találok művedben, nem fogok' hinni benned. Ez, midőn Isten létezésének kérdését illetőleg két- ségben nem vagyunk s nem lehetünk, valóságos istenkárom