Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Irodalmi értesítő

826

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

második részében, a másik három napon a seregek meg- teremtéséről van szó. Azt el kell ismernünk, hogy Zapletal ezen elmélete nagyon tetszetős s nem is nélkülözi a való- színűség látszatát. Mindenesetre kívánatos volna azonban, hogy részletesebben és mélyrehatóbban megalapozza. Jobban igazolva szeretnők látni, hogy az izraelitáknak tényleg ez volt a világlátásuk. Hogy valóban úgy látták a világot, mint régiókat, területeket, melyeken seregek mozognak, élnek és küzdenek. Az égről és égitestekről, valamint a földről és emberekről sikerül is a szerzőnek ezt kézzelfoghatóvá tenni. Nem teszi azonban oly kétségtelenné a vízről és víziállatokról, a levegőről és madarakról. Ily nagyjelentőségű kérdésben pedig a lehető legnagyobb fokú bizonyosságot kívánnák.

A mű első kiadásától ez a második abban különbözik, hogy benne a szerző a bibliai teremtéstörténet szövegére alkalmazza elméletét a héber verselésről. A versmérték alkalmazásával arra az eredményre jut, hogy a hexaemeron emelkedett költői próza, melyben distichonok mellett tristi- chonok is előfordulnak. A versmérték alkalmazása egyúttal azt is mutatja, hogy a szöveg átlag jó állapotban jutott el hozzánk. A 185 stichus közül csak 29-ben szükséges a változtatás, s a legtöbb esetben a változtatást tárgyi okok is megkívánják, avagy a régi fordítások alapján történik.

Bár Zapletal elmélete a bibliai teremtéstörténet magya- rázatáról általános elfogadásra nem talált, mégis művének elolvasása, azt hiszem, sok haszonnal jár, mert véleményem szerint megmutatja a helyes irányt, melyen a bibliai teremtés- történet igaz értelmezésére el fogunk jutni. Azt a tanulságot azonban mindenesetre nyerjük a jeles biblikus művéből, hogy oly kevés készültséggel és oly hiányos ismeretekkel biblikus kérdésekhez nyúlni nem szabad, mint újabban a magyar irodalomban történik (lásd : Zigány Z. Az Uj Korszakban, vagy Nobody »Előre« c. művében).

Temesvár. Dr. Martin Aurél.