Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

827

Zapletal V.: Az ószövetségi szentírásmagyarázat néhány feladatáról. Rektori székfoglaló. Fordította Pfeiffer Miklós.

Az ószövetségi szentírás tanulmányozása az utóbbi évtizedekben szinte hihetetlen lendületet vett. Oly irányba terelődött azonban, mely a katholikus tanítással össze- egyezhetetlen ellentétben áll. A katholikus tudósra hárul a feladat, hogy kilépjen a küzdőtérre és bátran felvegye a harcot az igazság ügyéért. A katholikus szentíráskutató tudományos munkálkodásában az egyházi tekintélyre támasz- kodik, de az egyház iránt való engedelmes készséget egyesíti tudományos készültséggel. És mennél nagyobb szerető ragasz- kodása az egyház iránt, annál tudományosabban fog eljárni. Tudatában van annak, hogy mennél nagyobb a tudományos készültsége, annál jobban fogja a szentírás egyházi értelme- zését megvédeni. Milyen legyen a katholikus biblikus tudó- mányos felkészültsége, hogy feladatának eredményesen meg- felelhessen? Milyen célt tűzzön ki maga elé? S mi legyen az álláspontja az irodalom- és történelemkritikai kérdések- ben? Ezekre a kérdésekre ad feleletet Zapletal jelen rektori székfoglalójában. Elsősorban szükséges kellék a keleti nyel- veknek, Kelet történelmének és földrajzának alapos isme- rése a theológiai és bölcseleti képzettségen kívül. Az iro- dalmi kritikában a katholikus biblikusnak is el kell ismernie azt, hogy az ószövetség sok részének szerzője ismeretlen. Miért is meg kell elégednie az illető művek keletkezésének hozzávetőleges felderítésével. Egy és ugyanazon könyvre nézve több szerzőt is elfogadhatunk, sőt néha egy és ugyan- azon fejezetben is több forrásra visszavezethető mozaik- részre találunk. Isten a keleti szentírókat úgy sugalmazta, hogy mint keletiek, nem pedig mint XX. századbeli nyugati írók írjanak. A keletiek pedig egész máskép írták a történél- met, mint a mi történetíróink. Alap- és vezérfonál gyanánt egy forrást fogadnak el, azt szószerint közük, más források- ból vett szók és mondatok közbeszúrásával. Rendes körül- mények között forrásuk szerzőjének nevét sem említik. Irodalmi tulajdonjog és plágium akkortájt szinte ismeretlen fogalmak voltak. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a