Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

821

(Geschichte des Kultus und der christlichen Kunst in all ihren Zweigen)«. Egyébként kiváló munkája a tankönyvnek mintája, amelyet széleskörű tudás, alapos tájékozottság, rendszeres tárgyalás és világos nyelvezet ajánlanak.

Az egyháztörténettudomány mozgalmas fejlődése köz- ben a legkisebb cikk sem kerüli ki Knöpfler· figyelmét : az »Abkürzungen« alatt mindazon külföldi folyóiratokat meg- találjuk, amelyek egyháztörténeti kérdésekkel foglalkoznak vagy idevágó közleményeket tartalmaznak (XXVII— XXVIII. •1.). Csak sajnálhatjuk, hogy a magyar egyház- történetnek az újabb kutatások által tisztázott kérdéseiről — nyelvünk ismerete hiányában — nem vett tudomást : ami keveset ír a magyarokról, a régi meseszerű elbeszélések és megbízhatatlan állítások ismétlése, főleg a kereszténység behozatalát illetőleg (348. köv. 1.) ; a magyarországi hit- újításról tett rövid megemlékezése már fedi a történeti tényeket (620 1.). Pázmány Pétert azonban említhetné és az újabbkori magyarországi eseményeknek szentelhetne néhány sort. A magyar katholikus egyház tagadhatatlanul az egyetemes egyház része, amelynek történetét minden egyháztörténetírónak tekintetbe kell vennie ; sőt a magyar- országi görög (ruthén és román) katholikusok uniója a XVII. században fontos mozzanatot képez.

Ettől eltekintve Knöpflernek éles kritikával és igazság- szeretettel megírt egyháztörténete semmi kifogás alá nem eshetik ; a temérdek adatból és a tudományos kutatások eredményeiből szerencsés kézzel válogatja ki és rendszeresen adja elő azokat, amelyeknek összessége az egyház sorsának hű és világos képét nyújtja Krisztus születésétől máig.

A mily kevéssé sikerült az egyháztörténet fogalmának meghatározása (ki beszél technikai értelemben vett egyház- történetről, holott az objektivnek ellentéte a szubjektív?), ép oly határozott és áttekinthető a feladatok és tulajdonságok felsorolása, amelyet a felosztás követ. A kronológiai fel- osztást ügyesen oldja meg, főkép a középkornak négy idő- szakra tagozása indokolt és a történetben gyakorlott elme tiszta felfogásából ered (1—5. 11.), Külön ki kell emelnünk