Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Wiedermann Károly: Az akarat szerepe az isteni hitben
AZ AKARAT SZEREPE AZ ISTENI HITBEN. 3 Azon igazság, hogy Isten, ha tényleg létezik és valamit kinyilatkoztat, csak igazat jelenthet ki, nyilvánvaló. Az ő tekintélye nem szorul különös bizonyításra. S hogy Isten tekintélyének biztos ismerete az isteni hit egyik szükséges előfeltétele, azt nem szükséges bizonyítanunk. A második előföltétel, mely az isteni hithez szükséges, a kinyilatkoztatás tényének biztos ismerete. Ha ugyanis a hit igaznaktartás Isten tekintélye miatt, erre a hit csak akkor támaszkodhatik, ha a hivő teljesen bizonyos arról, hogy a hit tartalma mellett Isten tanúskodik. Hogy ezen ismeretnek bizonyosnak kell lennie, az kétségtelen úgy a Szentírás, mint az egyház és a theologusok tanából. Hitünknek észszerű hódolatnak kell lennie. A kinyilatkoztatás tényéről nyert ismeret bizonyos- ságát erkölcsinek szokták nevezni, mert az erkölcsi rend állandóságát föltételező érveken nyugszik. Azon érvek, melyek ezt a bizonyosságot létrehozzák, legtöbbnyire nem olyanok, hogy a kétely lehetőségét egyáltalán kizárnák, de legalább az okos kétely lehetőségét s így elegendők arra, hogy a komoly embert az igazság elfogadására bírják, meg- győzzék. A bizonyosság megvan, mert a tévedés félelme tényleg itt is ki van zárva. A kinyilatkoztatás tényének ismerete rendesen erkölcsi bizonyosságú, mert úgy a csodá- kát és jövendöléseket, melyek Krisztus isteni küldetését igazolják, mint az egyház alapítását emberi bizonyságtétel alapján ismerjük. Az Isten tekintélyéről és a kinyilatkoztatás tényéről szerzett biztos ismeret azon ítélet megalkotását hozza magá- val, hogy a kinyilatkoztatás tartalma igaz. Ezen ítélet közvetlenül származik a másik kettőből. Mivel pedig a két előzményt teljes bizonyossággal ismeri meg az ember, azért a belőlük eredő következtetés igazságát is. A hihetőség érvei nemcsak a kinyilatkoztatás tényéről, hanem tartalmának igazságáról is adnak teljes bizonyosságot. »Az apologetika, írja Kleutgen, bebizonyítja a kinyilatkoztatás tényét; tártál- mát pedig annyiban, amennyiben igazságára a tényből követ- keztetünk. Az ember eszes természetével és a tapasztalattal 1*
