Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból
794 VEGYESEK. tartom. A szerző kifogásolja Rótt Nándor meghatározását. Azonban ez a meghatározás javítható ugyan, de lényegében mégis helyes, de nem helyes a felolvasó meghatározása. A felolvasó szerint a csodánál nem az a leglényegesebb, hogy a természet erőit felülmúlja, sőt felolvasó szerint ez egyáltalán nem látszik lényegesnek, hanem a csoda lényegét a csodás esemény vallási vonatkozásában látja. A felolvasó felfogása szerint a csoda nem is lehet valamely tan helyes- ségének bizonyítéka, hanem a tan helyessége bizonyítéka a csodának. Ez a dolgoknak fejtetőre állítása, és következe- tesen keresztül vive a csoda tagadása. Ezt a felfogást nem lehet magunkévá tenni. Dr. Schütz Antal: A felolvasó úrnak érdekes és gon- dolatkeltő fejtegetései csak megerősítettek abban a meg- győződésben, hogy a csodának teljesen kielégítő elmélete eddig nincs. Igen örvendetes, hogy a felolvasó úr észre- vette és hangsúlyozta a csoda vallási jelentőségét. Mindaz- által meg kell jegyeznem, hogy 1. e mozzanatot aligha lehet a csoda meghatározásába fölvenni ; ez egy noetikai mozza- nat, mely a csoda fölismerésében tesz nagy szolgálatot. De épen e szempontból 2. a fölolvasó úr nagj^ hálára kötele- zett volna, ha jobban kifejti tartalmát. Nevezetesen jó nekünk azt hangsúlyozni, hogy az igazi csoda, mint a Szent- háromságnak kifelé való műve magán viseli a hatalom, böl- cseség és szentség hármas jegyét, és ez a valódi csodát meg- különbözteti minden álcsodától. Ennek a magában világos kritériumnak alkalmazása persze nem oly egyszerű. 3. Ügy tetszik, mintha a fölolvasó úr a csoda vallási jelentőségének egyoldalú hangsúlyozása és bölcseleti megismerése iránti bizalmatlansága következtében elhalványította volna a ki- nyilatkoztatás benső kritériumai mellett fönntartandó önálló kritérium jellegét. Ennek azonban valószínűleg jobbára az az oka, hogy ő ebben az értekezésében a csodát nem ki- nyilatkoztatási kritérium szerepében, hanem mint az élet- szentség természetfölötti pecsétjét tárgyalta. A fölolvasó úr gyakrabban hangsúlyozta, hogy sz. Tamás meghatáro- zásának e kitétele : »egy jelenség, mely a természet erőit
