Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból
VEGYESEK. 793 egység a valóságban is az objectiv eszme, az isteni eszme, s ezt fogja fel az ész. Kőszegi László: Bizonyos kiegészülés megvan, de a fokokat nem érti az ember. U. i. a második fok tulajdonkép magasabb, mint a harmadik, mert ez a tüneményit is észre- veszi, míg az ész csak a lényeget. A ratio tehát az egyik és másik fok között mintegy a középen áll. Dr. Kiss János : Én az ész számára semmi külön tárgyat nem találok s az öntudatnak azt a jelentőséget nem tudom tulajdonítani, mint a felolvasó úr. T. i. az öntudat azt ismer- teti meg velünk, hogy vagyunk, gondolkodunk ; de hogy az öntudat alapja szellemi lény, azt okoskodás alapján ismerjük meg. T. i. nekem két ismerőképességem van, az érzékelés és az értelem. Az értelem az érzékelés adatai alap- ján megszerzi a közvetetlen fogalmakat, pl. az öntudatról s annak állandóságáról. De még csak most következik a belső lényeg megismerése. Azért én nem találom az észnek sajátos körét. Ügy látszik, ez a syncretismus egyik alkotó része. Dr. Nemes Imre: Hát én nem vagyok híve sem az objectivismusnak, sem a subjectivismusnak, hanem a syn- cretismusnak. Másodiknak dr. Huszár Elemér A csoda szerepe a szentté- avatásban címmel főként arról értekezett, hogy a csodának alapvető mozzanata annak vallási jelentősége. A mélyen járó fölolvasást élénk eszmecsere követte, melyben dr. Ha- nauer, dr. Schütz, Kaszás, Kőszegi, Hajós, dr. Kanyurszky, dr. Nemes, dr. Kiss és a felolvasó vettek részt. Dr. Hanauer A. István : A felolvasás címe azt a kérdést juttatta eszembe, hogy föltétlenül szükséges-e a csoda a szenttéavatáshoz, vagy csak az egyház jelenlegi fegyelme köti a szenttéavatást csodához. De mivel a felolvasó ezzel a kérdéssel nem foglalkozott, én sem bolygatom. Ami magát a felolvasás érdemét illeti, teljes mértékben elismerem a felolvasó úr jó szándékát, az előadás tanulságos voltát és zseniális összeállítását, azonban a felolvasó levezetéseit nem tehetem magamévá, sőt azokat egyenesen veszedelmeseknek
