Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból

792

VEGYESEK.

csak annyit jegyzek meg, hogy ismerőtehetségünknek az érzéken és értelmen felül van egy harmadik foka is, az ész, amely a syncretismus szerint az érzék és értelem egysége. Az ész az eszmék tehetsége, amely mindent eszmékben fog fel.

Kőszegi László : Azt mondta a felolvasó úr, hogy a lényeg tér- és időfölötti valami. Az idő használatát itt nem értem. Ha a lényeg alatt csak a tüneményit értem, akkor a lényeg időben is van.

Dr. Kiss János : Könnyű ezt a nehézséget megoldani, ha különbséget teszünk eszmei és valóságos lényeg között. Az isteni eszme örök, a többi pedig időbeli. A teremtett lényeg mind időbeli.

Dr. Nemes Imre : Reális és ideális lényeget különbőz- tessiink meg. Az előbbi tér- és időben van, az ideális lényeg, pl. a mi szellemünk is, tér és idő fölött van, amiről pl. az öntudatunk győz meg. Mi is azt mondjuk, hogy a mi esz- méink az isteni értelemben öröktől fogva vannak.

Kőszegi László : Ügy mondanám, a lényeg a tünemény felett van. A másik fontos dolog, hogy én nem értem a ratio és intellectus fokozatos odaállítását. Minek nekem még az értelemnél is finomabb, felső tehetség ? Ez olyan filozófiai káprázat volna s így az eszme valami szublimált lényeg volna. Az intellectus tehát a syncretismus szerint valami közép- tehetség. Azt hiszem, hogy amint fukarkodik a Schola, mikor egy kalap alá akarja vonni az akarati és érzelmi dolgokat, ép így a syncretismus nagyon bőkezű, mikor intel- lectust és ratiót különböztet meg.

Dr. Nemes Imre: Egy példa felvilágosítja a dolgot. Az ember testből és szellemből áll. A testet fölfogjuk érzéki ismerettel, mint tüneményt. Az intellectus által felfogjuk az emberben a lényeget, az öntudatos szabad szellemet. Már most ha veszem az érzéket a testre vonatkozólag s az értelmet a szellemre vonatkozólag, mindkét esetben az embert egyoldalúan fogtam fel, mert az embert nem a test, nem is a szellem, hanem a kettő együttessége teszi. Ez az