Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból

790

VEGYESEK.

bátorkodom az értekezéshez is megjegyezni, hogy az eszme szónak az a használata, amelyet a felolvasó úr nekünk kínált, kissé szokatlan, s azt nem tudom elfogadni. Szerinte az eszme a lényegnek és a tüneménynek az együttese. A lényeg nem érzékelhető s nem szorítható tér- és időbeli korlátok közé, de a tünemény igenis. Mindenesetre a tiine- mény határai közt valósul a lényeg. A kettő valamikép egyesül, s ezt nevezi a syncretismus eszmének. Eszme volna tehát minden egyén, ami egészen sajátos szóhasználat. Az eszme igazában az, amit értelmi ismerettel megismerünk, a valóság azonban nem eszme, hanem annak valósulása. Plátó felfogása, hogy t. i. az ész által jutunk az eszmékre, ez sem bizonyítja az általam kifogásolt szóhasználat helyes- ségét.

Most még az egész tárgyra vonatkozólag saját vélemé- nyemet bátorkodom röviden nyilvánítani. Tárgyalási alapul azt a kérdést választom, hogy megismerem-e a dolgok lénye- gét. Hát véleményem szerint a lényeget kétféleképen vesz- szűk, gondolatbelileg és valóságosan. A gondolatbeli lényeg által megkülönböztetjük a dolgot másoktól. A valóságos lényeg a belső, elrejtett mivolta a dolognak. Az első lényeget könnyű megismerni, hanem az itt a kérdés, hogy a belső mivoltot megismerhetjük-e. S mikor igen tisztelt védő urunk e tárgykörből e helyen előadást tartott, azt mondotta, hogy e belső lényeget nagyon tökéletlenül ismerjük meg. Hát az én véleményem s az Iskoláé is az, hogy némely lényegeket megismerhetünk, de nagyon gyarlón ; azokat ismerhetjük meg, amelyek valamikép nyilvánulnak előttünk, pl. hogy mi a test vagy mi az alapja a lelki életnek. Az Iskola úgy mondja ezt, hogy először is nem közvetetlenül, hanem köz- vetve, másodszor nem tulajdonképi, hanem kölcsönzött jegyekkel s harmadszor jórészt tagadással. Idom : ezt meg- ismeri az érzék, s az értelem is számot ad róla, de ez tüne- mény. Hát a tüneményekről közvetetlen, sajátos, sőt a tárgy- nak megfelelő fogalmaink vannak. Persze ez a megfelelés sem valami nagy. De ami el van rejtve, azt csak közvetve ismerhetjük meg a tüneményekből az oksági elv alapján.