Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Pinzger Ferenc S. J.: Az állatok színmajmolásának tudományos értéke

AZ ÁLLATOK SZÍNMAJMOLÁSÁNAK TUDOMÁNYOS ÉRTÉKE.

781

színén nyilvánulnak a kedélymozgalmak. Miért nem tété- lezhetnénk föl az állatoknál szimpatikus érzelmeket meg- felelő hatással. Bevalljuk, hogy ez kissé merész hipothezis és magában véve — és ezt nyomatékkai szeretnők hang- súlyozni ·— még nem elegendő a tények magyarázatához. De más, még említendő tényezők közreműködésével sokat nyom a latban.

A Chamaeleon és béka példájára azt mondhatná va- laki, hogy itt a színnek változása csak ideiglenes és így mit sem bizonyít. Ámde nem állandósulhat-e meg ez a szín a változatlan környezetben ? Ez annál is érthetőbb, ha az átöröklődés kétségbe nem vonható tényeit tartjuk szem előtt. Az embernél is csak az átöröklődés alapján származnak át a családi jellegek nemzedékről nemzedékre. Átöröklődnek a másodlagos ivar jellegek is, melyek nem ok nélkül csak az ivarzás vagy legalább az ivarérettség idejé- ben bontakoznak ki. A párzás, ezen fölindulás idejében sok- kai elevenebb és tarkább színt ölt sok madár, tollazata szebben ragyog, a gőtének (Triton) különben szürkés színe egyes helyeken szép kékbe játszik. Ha ezen változások megállandósulnak és esetleg alakváltozással is vannak kap- csolatban, akkor ivari kétalakúságról vagy sexualis dimor- fizmusról beszélünk. A különbség oly nagy lehet, hogy a laikus két külön fajt vél látni. Megjegyzendő azonban, hogy a másodlagos ivar jellegek vagy kimaradnak vagy csak gyönge nyomokban látszanak, ha az ivarszerveket ideje- korán kiirtják, mintha csak az érzelmek és pedig itt a nemi érzelmek idéznék elő a külső változást.

Minthogy előbb a látószerv benyomásait vontuk bele a szimpatikus szín magyarázatába, önkénytelenül fölmerül a kérdés, milyen az állatok fényérzéke, vájjon olyan, mint a miénk. Erre ez időszerint még lehetetlen biztosat mondani ; hogy átlag véve az alsóbbrendű állatok is reagálnak a szí- nekre, ezt Gräber ernyedetlen szorgalommal végrehajtott kísérleteivel bebizonyította. Erre a célra külön sötétfalú tartókat alkalmazott, melyek két rekeszre voltak osztva, de úgy, hogy a rekeszek választófala nem érte a tartó fene