Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Pinzger Ferenc S. J.: Az állatok színmajmolásának tudományos értéke
782 PINZGER FERENC. két. Fölülről pedig színes üvegeken át tetszésszerinti fényt bocsáthatott be. A kísérletezésre használt állatokon azt vette észre, hogy a többféle világítással szemben nem visel- kedtek egyaránt. Nemcsak a fény minősége iránt mutattak érzéket, hanem mennyisége iránt is ; eszerint majd az egyik, majd a másik rekeszben húzódtak meg. A kék színnek adott előnyt a tengelice, a méh és több más. A szitakötőnek, han- gyának, rózsabogárnak jobban tetszett a vörös szín. Átlag véve olyan állatok, melyek sötétben szoktak tartózkodni, a kísérletek alapján a vörös szín iránt mutattak rokonszen- vet, míg mások a kék felé húzódtak.1 Az állatok fényérzékére nézve azt mondhatjuk, hogy a magasabbrendű állatoknál hasonlít a szem szerkezete az ember szeméhez, de az analóg hasonlóság megvan az alsóbb állatoknál is. Ennélfogva a fényinger hasonló hatására is lehet következtetni a felsőbb állatoknál, de az alsóbbren- dűeknél sincs a priori okunk elfogadni, hogy itt a fénysuga- rak más érzést váltsanak ki. Amit az imént a szimpatikus színnek az állati érzék- kel való összefüggéséről — salvo meliore judicio — meg- jegyeztünk, nem áll ellentétben azzal, mit Entz ismeretes, széleskörű szaktudással erről a tárgyról mond.1 2 »Sokkal el- fogadhatóbbnak tartom Woodnak ama már régebben ki- fejezett gyanítását, hogy a színeknek a környezethez való alkalmazkodása a bőrnek valamely fotográfiái érzékeny- ségén alapszik.« Értekezésében, melyből igazi tudóshoz méltó tudományos tartózkodás és higgadtság szól, hivatkozik a szerző Wiener kísérleteire. »Ugyanis egy idő óta — foly- tatja Entz — ismeretesek oly színfotografáló eljárások, melyekben a fotografáló-lemezen levő anyagok a fény ha- tására oly vegyületeket adnak, melyek különböző éter- rezgések abszorpciója következtében különböző színűek, még pedig megközelítőleg olyanok, mint a megvilágításra használt fény.« E föltevést Wiener nyomán okadatolva, 1 V. ö. Természettudományi Közlöny 1904. évf. 429. 1. 2 L. Természettudományi Közlöny 1904. évf. 433. 1.
