Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Pinzger Ferenc S. J.: Az állatok színmajmolásának tudományos értéke
764 PINZGER FERENC. kérdést. Azt írja önelégülten Batesnek, hogy a mimicry a világosság egész özönét árasztotta sok homályos pontra.1 Ki nem ismerné Darwin hangzatos igéit, a létért való küz- delmet és a természetes kiválogatódást ? Milyen jó alapot szolgáltatott hozzá — legalább látszólag — a mimicry ? Üjból megindult a harc és mondhatni non sine tudoré et sanguine, mint ezt a Molina-féle theológiai vitáról följegyezték. A mimicry ezennel a leszármazási elmélet széles med- rébe terelődött. Haeckel, a modern keresztény-ellenes leszár- mazási elmélet szóvivője még elkeseredettebbé tette a harcot, midőn tarthatatlan monizmusára támaszkodva és az érvek hiányát érezve, kíméletlen támadásokkal illette a keresztény világnézetet. Hogy a szorosan vett Darwinizmus elavult, ezt ma már minden józan természettudós hiszi és vallja. Nagykésőn rá- jöttek arra, hogy a létért való küzdelem és a természetes kiválogatódás csak gyomlál, de újat alkotni nem képes, vagyis elégtelen a fajok keletkezésének magyarázatára. Elég különös emellett az a tény, hogy hírneves tudósok is, kivált népies kiadványaikban, még mindig a nagy angol tudós zászlajához szegődnek, ha a mimicry jelenségeivel foglalkoznak. Kínosan hat ránk, hogy lépten-nyomon össze- keverve kell látnunk merő hipotheziseket vagy a fantázia szüleményeit a tudományosan megállapított tényekkel. Itt az oka annak, hogy sok, keresztény állásponton álló természet- tudós eleinte nem volt hajlandó a mimicry modern elméle- tének elfogadására, mert a Darwinizmus köntösében jelent meg. Csak lassan tisztultak a nézetek. Különválasztották a tényeket a hozzájuk tapadó salaktól és e tényekben a teleo- lógiai világnézet új bizonyítékát látták. A mimicry mellett foglalt állást Altum »Der Vogel und sein Leben« című jeles munkájában. Hasonlóképen a »Natur und Offenbarung« és a »Stimmen aus Maria-Laach« című folyóiratok ismételten 1 L. The Naturalist on the river Amazons, Clodd, London 14. 1.
