Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Hajós Szaniszló: Az élettan alapvető kérdései

734

HAJÓS SZANISZLÓ.

Verworn, Loeb s mások az élősejtek ingerlékenységé- bői azt következtették, hogy a szervezetek mozgásának oka csupán a protoplazma ingerlékenysége, következőleg az élő- lény csak automatagép, lelki képességet föltételezni fölösleges bennük (Tropismentheorie. -— M. Verworn: Allgemeine Physiologie, 1909, 262. old.). — E teóriát alapjában lerontja ama tény, hogy az élőlény mozgásai nem mechanikus szűk- ségszerűséggel történnek, a tökéletlen spontainetás már az egysejtű lényeknél észlelhető, mozgásuk célszerű alkalmaz- kodással történik. Például az egysejtű Acéllá állatkát említ- hetjük, mely állába segélyével mászik, ha tűvel kimozdítjuk rendes helyzetéből, akkor testéből egy aránylag nagy hólyagot fejleszt, e gázhólyaggal addig szabályozza helyzetét, míg a továbbmászás folytatását megkezdheti.

Az élettelen anyagot a vele közölt erő hajtja, mozgásban a mechanikus szükségszerűség föltétlenül érvényre jut, míg ellenben az élőlény uralkodik a szervezetében rejlő fiziko- kémiai erőkön s igyekszik azokat saját tökéletesbítésére felhasználni. Az élőlény önmagában erőforrás s a kívülről szerzett erőket célszerűen alkalmazza. Ellenben az élettelen anyag mozgásai az egyes parányok s tömecsek állandó erői- nek, meg a reájuk kívülről gyakorolt hatások eredménye, más szóval az anyag erőinek egyik egyensúlyi helyzetéből a másikba való átmenése a külső hatások változása miatt. Az anyagi történések iránya az egyensúlyba való helyezkedés. Minden energiafolyamat erre irányul. A fölszabadult energiát igyekszik a rendszer, melyben az felszabadult, ellensúlyozni, kiegyenlíteni, visszahelyezni egyensúlyi állapotába.

Az élettelen anyag önmagában folytonosan erély- kisebbítésre törekszik, míg az élő szervezet önmagában erélynagyobbodással járó átalakuláson működik. Az élő sejt kémiai szempontból különböző parányok összege, mely állandóan ingatag egyensúly-állapotban van, törekszik oxi- dáció s vegyi bomlás révén kevésbbé összetett testté válni. A szervetlen testek ellenben kémiailag tartós összeköttetésre törekszenek s igyekeznek a nyugalmi egyensúlyt elérni. Az anyag fejlődésének végállapota a jegec, melyben a pará-