Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál

716

AUBEBMANN MIKLÓS.

Deo, semmi mást nem jelent, mint ezt : az ember termé- szeténél fogva, tehát Isten akarata szerint társas lény, az állam abszolúte szükséges, tehát a hatalom is Isten aka- rátából való, hisz nélküle a természetkövetelte állam nem állhat fönn. Minthogy ezen Istentől rendelt hatalom akkor biztosítja legjobban az állam egységét és békéjét, jobb, ha egynek, a királynak kezében van. Tehát a király Isten kegyelméből, de a nép szabad választása folytán uralko- dik, melyet legfölebb azon esetben foszthat meg, ha nagyon távol áll az észtől, ha megvesztegethető (szent Ágoston szerint), ha inkább rabszolgaságra van rendelve, hogy prin- cipatu dominativo s nem politico uralkodjanak rajta.

Y. Az állam célja.

1. Az antik filozófia szerint az állam célja a közjóiét (ευ ζην), melynek föltétele s oka az erény. Az állam Plato szerint nem eszköz az egyedek szemében, hanem cél ; a »P01iteia«-ban1 azt fejtegeti, hogy az egésznek boldogságát az egyesekétől külön kell választani, s a polgárok kötelesek föltétien odaadással teljesíteni az egyes kötelességeket, akkor is, ha az egyedi boldogság áldozatul esnék. Aristoteles így kezdi az ő »Politika«-ját : »Azt látjuk, hogy minden állam egy társaság, s minden társaság valami jó végett ala- kult meg. Mert annak kedvéért, ami jónak látszik, mindnyájan mindent elkövetnek, amiből világos, hogy mindenki a jó után törekszik. Valamennyi (társaság) közül pedig az a leg- főbb, mely a legelőkelőbb és a többit mind magában foglalja. Ez pedig nem más, mint az, melyet államnak, polgári társaság- nak nevezünk.« Sz. Tamás az ehhez fűzött kommentárjában kifejti, hogy amint az egyes ember törekszik a jó után, úgy az állam is a legfőbb jó után, t. i. a közjó után, mely mint az Ethika bevezetésében áll, jobb és istenibb, mint az egyes java. Sőt Aristoteles szerint az állami életre háramló érték dönti el az erény fogalmát.

1 Polit. 4, 420 ; 7, 519.