Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál

702

AUBERMANN MIKLÓS.

szóval : az emberi organizmus hű képe az állami életnek.) Azért minden intézménynél található bizonyos célra törekvő vezetés. így minden testet az eszes teremtmények kormá- nyoznak. Az egyes emberben is a testet a lélek, s ennek részei körül az érző s vágyó tehetségeket az ész kor- mányozza.

Az államhatalom a sokaságot törvényekkel kormányozza. Ezeket a törvényeket hozni, minthogy a közjóra irányulnak, vagy a sokaságnak van joga, vagy annak, aki a sokaságot képviseli. Condere legem vel pertinet ad totam multitudi- nem, vel pertinet ad personam publicam, quae totius mul- titudinis curam habet.1 Hogy szükség van emberi törvényekre, az kitűnik a következőkből : az emberben van természetes hajlandóság az erényre, de ennek teljességét csak bizonyos fegyelem által éri el az ember, nem úgy mint az állatok, így az ifjakat az apai intések nevelik erényre. Ám vannak, kiket sem a hajlandóság, sem a szokás, sem az isteni parancs nem szoktat a jóra, kiket szavakkal egykönnyen nem lehet megindítani. Ezekre nézve szükséges, hogy erőszak és féle- lem által tartassanak vissza a rossztól. Ezek így abbahagy- ván a rossz cselekvést, másoknak békés életét nem zavar- jak, ők maguk pedig ilyen szoktatás által arra bírhatok, hogy szabad akaratból tegyék azt, mit előbb félelemből tettek s így váljanak erényesekké. Hujusmodi autem dis- ciplina cogens metu poenae est disciplina legum. Azért szükséges volt az emberek békéje és erényességéhez a tör- vény hozás.

Ugyanebben az articulusban (ad 2) elfogadja Aristo- teles ezen tételét: jobb mindent törvénnyel szabályozni, mint a bírák ítéletére bízni. (T. Rhet. cap. I. aliquant, a princip.) És pedig ezen három oknál fogva : 1. mert könnyebb találni kevés bölcset, kik helyes törvények hozására képesek, mint sokat, kik egyes esetekben helyesen tudnának ítélni; 2. mert a törvényhozók sok időtől fogva megfontolják, mi veendő föl a törvénybe, míg az egyes cselekedetekről hozott ítéletek

1 1—2 q. 90, a 3.