Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál

FŐBB ÄLLAMTANI KÉRDÉSEK STB.

703·

egyszerre fölmerülő esetekből kifolyólag történnek; már pedig sok eset megfontolásából könnyebben látja az ember,, mi a helyes, mint egy cselekedetből; 3. mert a törvén\׳hozók általánosságban ítélnek és jövendőkről, míg az egyes bíró sági elnökök jelenlevőkről ítélnek, amikhez szeretet, vagy gyűlölet, vagy más vágy fűzi őket, s így az ő ítéletük rossz lesz. Minthogy tehát a justitia animata nem él sokban és részrehajló, azért szükséges volt, hogy min- denről, mire törvényt lehet hozni, hogy törvény hatá- rozza meg, mit kelljen ítélni, s csak a legkevesebbet az emberek ítéletére bízni ; pl. azt, hogy valami megtörtént-e vagy nem stb.

Igaz, hogy ott van a lex naturalis minden egyes ember szívébe írva, minek akkor az államhatalom s annak tör- vényhozó joga ? Csakhogy a törvény nem más, mint a gya- korlati ész ítélete (diétámén). A gyakorlati ész pedig nem jár el máskép, mint az elméleti, a ratio speculativa. Amint ez az első elvekből, ex principiis indemonstrabilibus natura- liter cognitis levezeti a különböző tudományok konklúzióit, melyeknek ismerete nincs nekünk a természettől adva, hanem az ész találta föl per industriam, ép úgy a gyakorlati ész a természeti törvény tételeiből, mint általános, be nem bizonyítandó princípiumokból kell hogy levezessen egyes dolgokat magis particulariter ; s ezek a részleges levezetések, melyekre az emberi ész rájött, az emberi törvények (1—2. q. 91. a 3.). A ratio speculativa és practica következtetései közt azonban egy kis különbség van. Amannak konklúziója, minthogy szükséges és nem kontingens dolgok körül forog- nak, biztosabbak és nincsenek annyira a tévedésnek alá- vetve, mint az utóbbiak, t. i. az emberi törvények. De hát nem is szükséges, hogy minden szabály egészen csalatkoz- hatatlan legyen, elég, 11a annyira biztos, amennyire az az ő nemében lehetséges. (U. o. ad. 3.)

Az államnak természetesen végrehajtó, büntető hatalma is van. Törvényhozó és büntető hatalom kölcsönös vonat- kozásban állnak (1—2. q. 90. a 3. ad 2.). A communitasnak joga az embert személyes szabadságától, tagjainak hasz-