Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál

főbb Allamt ani kérdések stb.

699

még veszélyesebb és tarthatatlanabb volna, mint ha külön, vadak módjára szétszórtan élnének.

Mondottuk, hogy Ágoston az államot nagy családnak képzeli, ahol ép úgy meg kell lennie az ordinata imperandi oboediendique concordiának, mint a családban. Már pedig : »ha a családban valaki engedelmességével a házi békét megzavarja, bűnhődik, vagy szavak, vagy ütések, vagy a büntetésnek bármilyen más igazságos és megengedett neme által, amennyiben ezt az emberi társulat megengedi.« Mert »non est innocentiae, parcendo sinere, ut in malum gravius incidatur. Pertinet ergo ad innoocentis officium, non solum nemini malum inferre, verum etiam cohibere a peccato, vel punire peccatum.« E büntetésnek kettős célja, hogy javítson és másokat a rossztól visszarettentsen.1 Minthogy a család fejének a civitas törvényeihez kell alkal- mazkodnia s ezekhez szabni az ő parancsait is, azért a mon- dottakból világos, hogy az államban elülj áróságnak kell lenni, mely az egészet kormányozza s melynek valamennyi engedelmeskedni tartozik.1 2 S ez a kormányzó hatalom oly szükséges, hogy még akkor sem szabad azt ócsárolni (mint magába véve szükségest), si rex crudelitate tyrannica saeviat.

Ez a hatalom, minthogy a természet követelte rend annak létét kívánja, Isten akaratában gyökerezik. Psorsus divina providentia regna constituuntur humana.3 A rómaiak is Istentől nyerték uralmukat.4 A birodalmakat kivétel nélkül az isteni gondviselés alapítja.5 Az a gondviselés, mely min- dent áthat és átölel, a legfőbb teremtménytől a legkisebbig. »Még a madárka szárnyacskáját, a növény virágocskáját, a faxlevelét sem hagyta részeiknek összehangzása és mintegy a békének egy neme nélkül.« Tőle való minden norma, min- den forma, minden rend. Tőle van az uralom : még a gono1 De civ. 19, 16.

2 De civ. 19, 17. In Joann. ev. 1, 6, 25. (Μ. XXXV. 1436.)

3 De civ. 5, 1 ; 18, 2.

4 U. o. 4, 28.

5 U. o. 5, 21.