Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Wiedermann Károly: Az akarat szerepe az isteni hitben

2

DR. WIEDERMANN KÁROLY.

nak mélyesztve. Mindkét területen csak a legnagyobb elő- vigyázattal, éberséggel járhatunk s csak nagy óvatossággal kerülhetjük el a megtévesztő utakat.

Előadásom a hitkérdés körébe tartozó anyagból csak az akarat szerepét s így a hivés pszichológiáját akarja föltárni. Ki akarom mutatni azt, hogy azon szerep és elhelyezés, melyet a szokásos hitelemzés a hitben az akaratnak juttat, lélektanilag nem tartható s a hitnek lényeges tulajdonságát, szabadságát, meg nem magva- rázza. A hitnek a szabadsággal, ezen lényeges tulaj- donságával való összeegyeztetése a közkeletű magyarázat alapján mindig nehézség marad, mert míg egyrészt azt mondják, hogy ama bizonyosság, melynek a hitben meg kell lennie, nem az evidenciától, hanem az akarattól függ, ameny- nyiben a kegyelemtől vonzott akaratnak kell ezen bizonyos- ság létesülésénél szerepelnie, másrészt úgy látszik, hogy a bizonyosság mégis az ész állapota, melynek létrejötténél csupán az értelem, de nem az akarat vesz részt s akaratunk ellenére is beáll az értelemben, rákényszeríti magát.

A hit eló'föltételei.

Az isteni hitnek nélkülözhetetlen előföltétele az, hogy az ember bizonyos legyen az isteni kinyilatkoztatás tényéről s a kijelentő Isten csalatkozhatatlan tekintélyéről. A hit ugyanis kinyilatkoztatott igazságok elfogadása a kinyilat- koztató Isten tekintélye miatt. A hit észszerűsége megköve- teli, hogy azt ismeret, tudás előzze meg, még pedig úgy a tény, mint a tanúskodás megbízhatóságának ismerete. Csak ezen kettős feltétel mellett lehetséges, hogy Isten tekin- télye a kinyilatkoztatott igazság elfogadására bírja az embert.

A hit előzményeihez tehát egyrészt a hihetőség érvei tartoznak, másrészt a szorosabb értelemben vett praeambula üdéi, mert az úgynevezett hihetőségi ítélet két igazság : Isten tekintélye és a kinyilatkoztatás ténjre ismeretének az ered- ménye.