Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Stuckner János: Kisérlet a theismus »tudományos« védelmére

KÍSÉRLET a THEISMUS *TUDOMÁNYOS« VÉDELMÉRE.

63

szubtilis okoskodásaira egyszerűen azt felelte : »Sir, we knour that our will is free : and there’s an end on’t«. Uram, mi tudjuk, hogy akaratunk szabad : s ezzel vége minden vitának.

Az Indeterminismus bizonyítása talán száraz, mert egyszerű ; de épen egyszerűsége mutatja, hogy igaz. Ami érdekességet ad neki, az az ellenfél támadása, mely a tudó- mány minden ágából hozza elő fegyvereit, melyekkel foglal- koznia kell. Lássuk hát mi is szerzőnk kirohanásait.

A dolognak kevéssé érdekes történeti áttekintése után szerzőnk annak bizonyítására megy át, hogy ha vágyunk- nak csak egy a tárgya, az akarat részéről csak egy tény lehet- séges, ha pedig több tárgy van, akkor az akaratot a legkivá- natosabb tárgy determinálja. S a bizonyítás ? íme : Nézd, ott a sajkán egy az éhségtől elernyedt ember fekszik ; gyen- gesége oly fokú, hogy sem evezni, sem a vitorlát felhúzni, sem jelt adni nem képes. Ö akarna, szeretne élni, de mitsem tehet élete megmentésére. Talán képes volna rá, csak volna harapnivalója, anélkül tehetetlen. De íme, egy tündér vagy angyal megjelenik mellette s elébe tesz egy kitűnő falatot : sült ürühust finom borral. S mit látunk ? Természetesen az éhségtől bágyadózó mohón neki megy a jó falatnak.

Ezek az urak azt hiszik, hogy tudományt űznek, és merik feltenni, hogy az emberiségnek is oly kevés a vágott dohánya, mint nekik. Egy gimnázista restelkednék házi feladványiban ily bizonyító érvet felhozni az akarat szabad- sága ellen.

De tegyük fel a másik esetet. A tündér választást enged az éhezőnek. Eléje tálal ürüpecsenyét borral, a másik tányé- ron bálnahájat vízzel. Nos ebben az esetben a választás szükségképen az ürüpecsenyére fog esni s az elméletet, hogy az akarat a jelenlevő legjobb jó által van determinálva, tény bizonyítja.

Nos, ez sem bizonyítja az akarat lekötöttségét, sőt ez a bizonyítás közönséges petitio principii; mert amily jogon Mallock mondja, hogy ily esetben az az éhező a pecsenyét választja szükségképen, époly jogon mi állítjuk, hogy azt nem szükségképen választotta. Tulajdonképen ezt a dolgot csak