Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál

FŐBB ÁLLAMTANI KÉRDÉSEK STB.

671

gregatus. Quid enim est civitas, nisi juris societas ?1 Tehát a jog és hasznosság közérdeke által és nem bármily módon egyesített sokaság nevezhető államnak. Ciceróban tehát megszólal az igazi római, kiben kevesebbb a filozófia, de több a jog iránti érzék. Nem igyekszik bölcseletileg meg- okolni az államról adott meghatározását, de tudja, hogy a jognak ebben nagy szerepe van, sőt uralkodó szerepe. A római jogtudomány az állam jogalanyiságát nagyon is kidomborította, a gyakorlatban — mint látni fogjuk — még inkább, mint elméletben. Cicerónál is organizmus az állam, hiszen a görög bölcselettől függ ő is, de megkülön- bözteti az államtest egységét a tagok sokaságától (non omnis hominum coetus quoquo modo congregatus) és tulaj- dón lényeget ad neki. Ez a respublica vagy civitas ugyan- olyan tulajdonságokkal bir, mint az egyes ember : Quod in singulis, idem est in populis.1 2 Az állami hivatalnokok föladata : az állam (vagy a nép) személye gyanánt eljárni : gerere personam civitatis.

Nem érdektelen tudni, hogy ez elmélettel szemben mikép festett a gyakorlat: milyenek voltak a politikai vi- szonyok szent Ágoston előtt és az ő korában. Tudjuk, hogy Ágoston, mint hippói püspök 391-ben kezdte meg műkő- dését, midőn II. Valentinianus (375 — 392) nyugaton, Theo- dosius (379—395) keleten uralkodott. Ágoston előtt a har- madik század közepéig a princeps3 legalább névleg csak képviselte a római népet, mint ennek legfőbb hivatalnoka. A birodalom nagysága s azok a nagy veszedelmek, melyek alapjában folyton fenyegették, hozzájárultak ahhoz, hogy a cézár mindig nagyobb hatalomra s több jogra tegyen szert. Diocletianus és N. Konstantin alatt a cézár már. abszolút egyeduralkodó volt ; hatalma isteni (numen divi- iram) ; minden, mi az ő tekintélyétől ered vagy annak szol- gálatában áll, sacrum volt, a szentség jellegével bírt. Szobra

1 ü. o. 32, 49.

2 ü. o. 3, 18.

3 Gierke III. 49 sk.