Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál
670 AUBERMANN MIKLÓS. Az antik filozófia, főleg Plato, Aristoteles és a stoiku- sok képviseletében, élő organizmusnak tekintette az álla- mot.1 Plato szerint az állam egy egységes egész, az ember nagyban. De milyen értelemben ? Ennek az egésznek részei bizonyos hivatalok viselői, s nem egy közakarat szervei. Ennek folytán az államhatalom azonos e hatalom tény- leges gyakorlóival, s ezek nem puszta szervei annak az organizmusnak, melyet államnak nevezünk. Aristoteles, mint sokban, úgy itt is eltér Platótól. Ő az államot összetett szervezetnek tekinti, egy egységbe zárt sokaságnak, egy önálló közélettel biró összességnek. Az egész és részeinek összege, vagyis az összsokaság és az ossz- egység közti különbség megállapítása, melyet a későbbi kor jobban kidolgozott, neki köszönhető. Az állam Aris- toteles szerint a polgárok összessége, anélkül, hogy ez kü- lön jogalanyként szerepelne az egyessel szemben. Nála a sokaságban levő egység nem jogi személy, hanem logikai egység. A közjó eszerint azonos az egyesek javával, »em- bér« és »polgár« közt nincs különbség, valamint »társada- lom« és »állam« közt sincs. Az uralkodó nem jogával él, midőn tisztét gyakorolja, hanem mint egy organizmusnak része, azért kötelessége, hogy csak az egésznek érdekét tartsa szem előtt, midőn hatalmát gyakorolja. Stoa nem sokkal többre vitte az állam lényegébe hatolni akaró szellemi munkát. Nála is organikus egész az állam, s főleg ennek egységét hangsúlyozza, de ezen egység szintén nem önálló jogalany, hanem inkább az az erkölcsi és jogi kötelék, mely az egész részeit összeköti. A római filozófia a görög után indult. E téren legfőbb képviselője Cicero, ki szerint az állam respublica, nem más, mint res populi. A populus pedig nem más, mint coetus multitudinis juris consensu et utilitatis communione so- ciatus !1 2 És nem omnis hominum coetus quoquo modo con1 Gierke, Das deutsche Genossenschaftsrecht. III. 14 sk. 2 De rep. 1, 25, 39.
