Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Pataky Arnold: A túlvilági élet tana az ószövetségi szentiratokban és apokrifekben
A TÚLVILÁGI ÉLET TANA AZ ÓSZÖVETSÉGI IRATOKBAN STB. 631 A messiási boldogság tehát valóságos földi élet, bajok nélkül, de egyszersmind feltámadott test nélkül is. Az ószövetségi apokrifeknek talán legfanatikusabbja, az Assumptio Moysis az I. keresztény század elejéről az egyes lelkek állapotáról a halál után nem szól ; de igen élénken festi a végső időket. Midőn a veszedelem a legnagyobb, akkor jelenik meg a messiási ország. Megjelenik Isten uralma az összes teremtmények fölött, az ördögnek vége lesz és vele együtt eltűnik minden szomorúság. Mihály főangyal keze megtelik és boszút áll ellenségein. A Mennybeli feláll trónjá- ról és gyermekei miatt érzett haragjában kilép szent lakából. Ekkor sarkaiban megrendül a föld, a magas hegyek és mély völgyek egyaránt beomlanak ; a nap nem ád világosságot, sötétségre változik, a hold szarvai széttörnek s az maga is vérré változik, a csillagok köre is megzavarodik. A tenger kiapad a vízforrásokkal és folyókkal együtt. Mert fölemel- kedik a nagy, örök Isten, kilép, megbünteti a pogányokat és megsemmisíti bálványaikat. Ekkor Izrael boldog lesz, rálép a sas (a római birodalom jelképe) nyakára és szárnyaira, s a sas napjai meg lesznek számlálva. Isten fölemeli Izraelta csil- lagos égig, onnan fogja lenézni ellenségeit és Istenének dicsé- retet fog mondani (10. fej.). — Az egyes lelkekről nincs szó. A Sibyllák IV. könyve az I. keresztény század közepéről a világot érő isteni ítélettel egész világosan összeköti a feltámadást : Isten újra megalkotja az emberek csontjait és porát és talpraállítja a halandókat, mint azelőtt voltak. Ezután jő az utolsó ítélet. A gonoszokat újra magába zárja a föld, a dohos Tartaros és a Styxhez hasonló Gehenna ; de a jámborok ismét nézni fogják a napnak vidámító fényét.1 A Testamentum XII. Patriarcharum c. apokrif I. Hyrca- nus korából (63—40.) az igazak feltámadását reméli. Akik szó- morúságban haltak meg, örömben támadnak fel (Testamen- tum Judae 25.). Zebulon azzal vigasztalja gyermekeit, hogy fel fog támadni körükben ; de a gonoszokra az Ür örök tüzet hoz és megsemmisíti őket (T. Zab. 10.). Dán testamentuma szerint
