Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Pataky Arnold: A túlvilági élet tana az ószövetségi szentiratokban és apokrifekben
630 DR. PATAKY ARNOLD. ból, vagyis a Kr. e. I. sz. közepe tájáról, Pompejus idejéből, nem mutatnak egységes felfogást. A 3. zsoltár vége (11. és 12. v.) az igazak és bűnösök végső sorsát festi. »A bűnösnek romlása örökké tart, reá senki sem gondol, ha ő (Isten) a jámborakat meglátogatja. Ez a bűnös sorsa örökre ; de akik az Urat féltik, feltámadnak az örök életre ; életük vilá- gosságban telik és ez soha el nem enyészik.« E zsoltár vilá- gosan megmondja, hogy a jámborok feltámadnak, a gonoszok nem ; de a 17. zsoltár 44. verse és a 18.-nak 6. verse azokat hirdeti boldogoknak, akik megérik a Messiás napjait. Ez a felfogás pedig érthetetlen, ha a régebben elhunytak is fel- támadnak. 13, 11. a jámboroknak örök életéről és a gonoszoknak örök romlásáról beszél, de többet nem mond. A 15. zsoltár az Űr ítéletének napját festi, melyen »éhség, kard és halál távol maradnak az igazaktól«, de üldözik és megsemmisítik a bűnösöket, kiknek örök romlás, sötétség, pokol az osztály- részük. A Jubileumok könyve, mely valószínűleg I. Hyrcanus alatt (135—104.) keletkezett, említi ugyan a nagy ítéletet, mely azokat fogja érni, kik megrontották munkáikat (5, 10.), de nem szól a feltámadásról. A jámborok földöntúli életéta 23. fejezet írja le. Ha majd Izrael a megtérés útjára lép, — mert Isten elpusztítja a gonosz nemzedéket a nagy világítélet alkal- mával — beáll a messiási kor boldogsága. A napok újra növekedni fognak, az emberek kora nemzedékről nemzedékre hosszabb lesz, míg végül közel jut ezer esztendőhöz. Mégsem lesz köztük életunt, mindnyájan gyermekek maradnak, sátán (ellentmondó) nem lesz köztük s napjaik az áldás napjai lesznek. Isten megsegíti szolgáit, kik újra üldözni fogják ellenségeiket, maguk azonban békében maradnak. Látni fogják ellenségeik bünhődését, ők maguk pedig örök időkre örvendezni fognak. Testük ugyan a földben fog nyugodniJ de lelkűk örömet élvez, mert tudják, hogy az Űr az, aki ítéletet tart és kegyelmet gyakorol az őt szerető lelkekkel. 1 1 31. v.
