Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Pataky Arnold: A túlvilági élet tana az ószövetségi szentiratokban és apokrifekben
A TÚLVILÁG! ÉLET TANA AZ ÓSZÖVETSÉGI !HATOKBAN STB. 627 nek szokás nevezni. A 17—36. fejezetek leírják Henoch útait az égben és az alvilágban ; a 22. fejezet pedig leírja a négy részre osztott alvilágot. Amennyire a megromlott szövegből kiolvasható, Henocli könyve a ^tf-ban négy nagy helyet különböztet meg, melyekben a lelkek az ítélet nagy napjára várnak. Az egyikben (5—7. v.) az ártatlanul megöltek lar- tózkodnak, Henoch hallja is Ábel jajgatását. A. másodikban (8—9. v.) a többi jámbor lélek van s ott tiszta forrás csörge- dez. A harmadikban azon gonoszok vannak, kifcet életükben nem ért ítélet, akik tehát ott várják az ítélet nagy napját (10—11. v.). Végül a negyedik helyen azon gonoszak tartóz- kodnak, akik erőszakos halállal múltak ki; »lelkűk nem ré- szesül ugyan büntetésben az ítélet napján, de nem is támad- nak fel« (12—13. v.). Ez a rendkívül érdekes részlet tehát a ^'N’lf’-ban bi- zonyos középhelyet lát, melyben a lelkek az ítélet nagy nap- jáig várnak. Az ítélet napján a jámborok feltámadnak és részt vesznek a messiási ország boldogságában, a gonoszok pedig szintén megkapják a megérdemelt sorsot : az örök kárhozatot és kínokat. A seol után jő a gehenna. De bár e részletben a seol nem a büntetés helye, a jók és gonoszak máris külön vannak. Rokon gondolat, hogy a bukott angya- lókra is még újabb büntetés vár az ítélet napján ; ezt is Henoch hirdeti ki előttük (12—16. fej.). A boldogok — úgy látszik — a földi megdicsőült Jeruzsálembe jutnak (25. f.), míg a gonoszok egy rettenetes mélységbe, és pedig örökre (27, 2.). A híres állatlátomás (90. fej.), mely a zsidó népnek egész történetét írja le állatok szimbóluma alatt, csak igen röviden tesz említést a feltámadásról : az Ür összegyűjti mindazokat, akik megölettek vagy elszéledtek (33. v.). Erősen meglátszik azonban, hogy még az egy szerzőtől származó részekben is nagy eszmezavar uralkodik : a szerző nem tudja egységes rendszerbe olvasztani az ellentétes ele- meket. Míg a 22. fejezet a feltámadásról és örök életről beszél, az 5. fejezet megelégszik a választottaknak hosszú, boldog életével. Bölcseségben, békében, örömben és fényben fognak 40*
