Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Pataky Arnold: A túlvilági élet tana az ószövetségi szentiratokban és apokrifekben

628

DK. PATAKY ARNOLD.

élni, nem vétkeznek többé, nem is halnak meg Isten haragja folytán, hanem betöltik éltük napjait (7—9. v.).

Henoch paraenesiseiben (92. 94—105.) sok szó van a túlvilági ítéletről, de kevés a feltámadásról. Az ítélet minden, egyes emberre kiterjed. Az igazak nyugton lehetnek, de a gonoszok reszkessenek ! A halál napján a lélek ugyan leszáll az alvilágba, egyformán hal meg az igaz és a bűnös. De eljő a visszafizetés napja : az elhunyt igazak sorsa jobb lesz, mint a földön élőké. Lelkűk él, örvend és vígad ; nem vész el, ha- nem emlékük az Ür előtt él minden nemzedéken keresztül. De jaj a bűnösöknek! A sötétség, láncok és lobogó lángok he- lyére jutnak, hol soha nem lesz békéjük, sőt ezután még egy nagy ítélet vár rájuk. Az igazak a földön joggal remélhették, hogy »fej lesznek és fark lettek«, de az ítélet teljes igazságot fog szolgáltatni nekik. Oly nagy örömük lesz, mint az ég angyalainak. Az angyalok föl jegyzik a bűnösök minden bűnét. (102—104. fej.).

E részlet világosan mutatja, hogy az ember közvetetlenül a halál után átmegy az ítéleten, de ezután még egy nagy ítélet vár reá. Legvilágosabbbak : a 103. fej. 8. verse és a 104. fej. 5. verse.

91, 10. és 92, 3. említik, hogy az igaz feltámad álmából örök jóságra és kegyelemre. Kérdés azonban, hogy e részlet szerzője nem arra az álomra gondol-e, amelyről 100, 5. beszél: a nagy ítélet előtt Isten álmot bocsát az igazakra, kikre a szent angyalok vigyáznak, míg a nagy ítéletnek vége nem lesz.

Egyszóval minél többet olvasunk Henoch I. könyvének régibb részeiből, annál nagyobb lesz a homály : a legkülön- bözőbb felfogásokkal találkozunk, még olyannal is, hogy az ítélet csak a bűnösöket éri, az igazakat nem.

Minden kétséget kizáró világossággal a Henoch-könyv képes beszédei említik a feltámadást. »Ama napokban a föld visszaadja azokat, kik benne összegyűltek, és a seol is vissza- adja, amit kapott, és a pokol is kiadja, amivel tartozik. Ö (a Messiás) kiválasztja a jámborokat és szenteket, mert meg- szabadulásuk napja közel van.«1 E helyeken tehát az általá- 1 51, 1—2.