Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

605

am

olvasó előtt a magyar kath, egyházi szónoklat ily dicsőséges mnltja tárul föl !

Nagyon óhajtottuk volna ezen sorozattal a magyar katholikus dicsőséges múlt nem ismerését lezárni, de a szerző nem engedi. Munkája 58. lapján mondja : »Nálunk magyaroknál a hitszónoklás történetét kitünően és bőven megírta Mihalovics Ede«. (Teljes szerénységgel kérdezzük : hát Kudora János irodalomtörténete ?) Azután folytatja : »Egész Pázmány Péterig tulaj donképeni hitszónoklati iro- dalműnk alig van. Amik fönmaradtak, mint pl. a kiváló Temesváry Pelbárt, latinul vannak írva, bár természetesen a hitszónokok a néphez magyarul beszéltek«. Ezen kijelen- téssel szemben kénytelenek vagyunk a magyarokat egysze- rüen felsorolni: Halotti beszéd; Erdélyi; Érdy; Bőd; Cor- nides.; Horváth és Tihanyi; Veszprémi; Kazinczy ; Deb- reczeni ; Érsekujvári ; Döbrentei kódex. Teljes beszéd- gyűjtemények : Telegdy Miklós, Káldi György, kiket a profán irodalomtörténet egyházi beszédeikért a magyar remekírók közé emel.

Pázmány Péter szónoki méltatásának végén nem fojt- hatja magába ezen megjegyzést: »Mindamellett hozzáte- hétj ük . . . hogy Pázmány, bár korának Magyarországon legnagyobb szónoka, de a világirodalomban nem kerülhet az elsők közé«.1 Szerény nézetünk szerint nekünk egy szó- val, egy taglejtéssel sem illik Pázmányunkat kisebbíteni ; érdemei miatt az Isten égi országában kétségtelenül a világ első szónokai között kapott helyett; arra pedig onnan nem pályázik, hogy mi emeljük vagy ne emeljük a világirodalom első szónokai közé.

Pázmány után röviden végez az újabbkori magyar hit- szónokokkal : »Báró Szepesi Ignácz, Orosz Ádám, Sujánszky Antal, Vincze Alajos, Karsch Lobion, Szabó Imre, Mayer József, Répássy János, Angerbauer József, Simor János, Haynald Lajos, Schlauch Lőrincz«. Kettős tiltakozást kell e névsorhoz fűznünk, az érdemetleniil felvettek ellen, s az

1 63. lap.