Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Stuckner János: Kisérlet a theismus »tudományos« védelmére

54

DK. STUCKNEI! JÁNOS.

is megtanul ; miért nem tanulja azt meg a majom kezével, mely alkalmasabb rá mint az emberi láb ? A szegénynek nincs mit írnia és soha sem is lesz.

Az elmebeli tehetségek lokalizálásából vett érvre nincs megjegyzésünk, mert ezzel az érvvel egy apologéta sem él. s ha valaki teszi, rosszul teszi.

Figyelemreméltóbb Flechsig tanítása. Ám az agyvelőnek úgynevezett, gondolatközpontjai, vagy mint műszóval ne- vevezik. »associatio- vagy coagitatio központjai« semmikép- sem magyarázzák az ember fensőbbségét. Ezek a fensőbb központok arra való szerkezet, melynek hivatása, e íizio- lógus tanítása szerint, a különböző, benső és külső érzékek működéseit magasabb egységekben egyesíteni. Tehát az érzéki behatásoknak associatio-központjai. Itt tehát mindig érzéklettel, anyaggal van dolgunk. S mivel az emberi elmé- nek a szellemiség, az érzéklettől különböző s az anyagtól független szellemiség a természete, a Flechsig-féle elmélet nem adja nyitját annak a többletnek, amely az embert az állattól megkülönbözteti. Ezzel nem mondjuk, hogy e fizio- lógiai kísérletek nem igazak ; de ha igazak is, akkor is csak. mint finomabb szerkezetű agyrészek, feltételei az elme ma- gasabb szellemi aktivitásának, mert az agy velőanyag, még ha oly finom is és művészi associatiókkal kombinált, a gon- dolatnak eszközlő oka nem lehet.

Az utolsó érvet illetőleg, t. i. hogy mi közvetlenül nem ismerjük az állat alanyi benső állapotait, azt megengedjük. Külső élményeiből azonban kielégítő módon következtethe- tünk a belsőre. Azért van értelmünk, hogy olvashassunk ott is, ahová az érzéki megismerés be nem hatolhat. Miután az ember oly életnyilvánuiásokat mutat fel. melyek szellemi s halhatatlan lelket követelnek benne s melyeket az állat soha el nem árul, az embert az állattól különbözőnek, a különbség okául a szellemi s halhatatlan lelket tartjuk.

Az indirekt támadások ezen két csoportja után át- térünk arra a csoportra, melyben a tudományos monizmus nevében direkt támadások foglaltatnak a theizmus által védett szellemiség ellen.