Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Stuckner János: Kisérlet a theismus »tudományos« védelmére
KÍSÉRLET A THEISMUS »TUDOMÁNYOS« VÉDELMÉRE. Nevekre hivatkozva, Mallock azt a tényt emeli ki, hogy a modern apologeta elismeri a kor abbeli igényét, hogy a világmindenséget tudományos alapon magyarázhassa. Nem- csak elismeri ezt, hanem a tudományos magyarázatból vont következtetéseknek lényegbeli igazságát is elfogadja. Értjük itt az evolutio eszméjén nyugvó interpretálását a termé- szetnek, mely az apologéták körében is elfogadásra talál. Eszerint az evolutio számos oly tüneményt tud termé- szetes módon magyarázni, melyet előbb Isten külön tény- kedésének tudtak be. Nevezetesen kimutatja, hogy a létező különféle állatfajok inkább egy egységes és folytonos folya- matnak, mint külön és önkényes beavatkozásnak eredményei. A kor magaslatán álló apologéta elfogadja ezt ; rosszul teszi azonban, ha minduntalan ekkor is szakadékokra, hézagokra hivatkozik'. Mert ha vannak is hézagok az evidentia azon osztályában, mely Darwin nevéhez fűződik, de maga a tan, t. i. az embernek az állattal való lényegi egysége mellett oly evidens bizonyítékok jöttek napfényre, melyekkel szem- ben a talált hézagok a tant megingatni nem tudják. így a múlt század utolsó negyedének ez irányú kuta- tásai kettőt eredményeztek; kimutatták először, hogy az egyedi ember fejlődése azonos más, vele szorosabb kapcso- latban álló állatok fejlődésével; s kimutatták másodszor, hogy az egyednek, emberinek és állatinak egyaránt, szer- vezeti kifejlődése mindkét esetben csak epitome ja a faj hosszú fejlődésének. Lássuk csak s hasonlítsuk össze egymással az ember és a vele rokon állatok embryonális fejlődését. A fogamzás nagy drámájának első ténye közös ténye az embernek és a vele rokon állatoknak : a spermatozoonnak ismert kis sejtek egyike egyesül a női petével és a magában termé- ketlen petesejt az élet forrásává lesz. Amint a dráma tovább folyik, a fejlődési mozzanatok mindkét esetben ugyanazok, nemcsak, hanem a két protoganista, a hím- és nőstény-sejt származási módja a szülői testben egészen azonos. Az ember és az anthropoid majom embryója megőrzik hasonlóságu- kát jókésőbben is, a fejlődés haladottabb fokán, midőn más
