Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Stuckner János: Kisérlet a theismus »tudományos« védelmére
akire a theisták gyakran hivatkoznak, az agyvelő gondolati központjaiban, melyek alkatuk és struktúrájuk tekintetében megkiilönböztetőleg eltérnek az érzéki központoktól, az ember a sajátosságnak épen azt a fokát bírja, melyből ér- telmi fensőbbségének magyarázatát várni lehet. Végre az apológia! összes érvek azon a föltevésen ala- púinak, hogy mi megfigyelés, következtetés segélyével s más egyéb úton megközelítő bizonyossággal ismerhetjük meg az állatok értelmi életét. Ámde ezek az apologéták maguk beismerik, hogy »a mi bizonyosságunk az állatok alanyi állapotait illetőleg sohasem lehet több távoli hozzávetőleges vélekedésnél«. Mivé válik akkor, kiált fel győzelmesen szerző, az egész érvelés az emberi halhatatlanság érdekében ? Nézzünk szemébe a döngetések ezen csoportjának is. Igenis, fenntartjuk, hogy az ura koporsójánál búsuló állatban nincsenek meg teljesen ugyanazok az érzelmek, melyekre a szomorkodó anya képes ; fenntartjuk ezt pedig azért, mert az állat egész életével bizonyította s bizonyítja, hogy ténykedései nélkülözik az értelmességet, következőleg az eb sujtottsága egészen más jellegű, mint a kisdede sir- jánál álló anya néma fájdalma. Természetesen ez ki nem zárja és senki sem állítja, hogy az állat is ne érezzen fáj- dalmat s ne legyen képesítve erős affectiókra, csak az ér- zelmek jellegének azonosságát tagadjuk itt és ott. Fenntartjuk az apologetáknak az ember haladásából s ezzel szemben az állat stagnatiojából levont érvét. Itt az örök egyformaság : ott a szabad haladás és előretörés. Az állatnak vannak természettörvényei : az ember történelmet csinál. Az állat egy vonással sem változtatott a földtekén : az ember átalakította a föld színét. Ezt az érvet megdönteni nem lehet. Nem állítjuk, hogy a kőkorszak tartam tekintetében nem múlja felül messze a történelmi kort. Mennyivel tar- tott hosszabb ideig, nem tudjuk ; tudjuk csak azt, hogy itt elleneink érthető okokból rengeteg számokkal szeretnek dolgozni, tanúskodva fantáziájuk kiváló erejéről és — elő- ítéletnélküli tudományszomjukról. KÍSÉRLET A THEISMUS »TUDOMÁNYOS« VÉDELMÉRE. 51 4*
