Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Stuckner János: Kisérlet a theismus »tudományos« védelmére
KÍSÉRLET a THEISMUS »TUDOMÁNYOS« VÉDELMÉRE. 47 számos irányú megvalósulásban új tények felderítőivé válnak. Az általános megismerésnek, az értelem szellemi mivoltának a hiánya viszont az állatot lelki rögzöttségre kárhoztatja, az emberi sokoldalúság ellentéteképen a természeti szükség- képeniségben gyökerező egyformaság rabszolgájává teszi. Már most az apologeta bizonyítása ekképen hangzik : A tehetséget működéseiből ismerjük meg, a tehetségek alap- jául szolgáló elvet s természetét pedig a tehetségek termé- szetéből. A vázolt életműködésekből tehát biztosan azt a következtetést vonjuk, hogy az ember értelmi tehetsége az anyagtól és az érzéktől bensőleg független és szellemi, füg- getlen és szellemi tehát az emberi lélek is, mint ama tehet- ségek alanya. Ugyanez tehát bizonyítja, hogy az állati lélek nem szellemi, az ember lelke az állati lélektől nem fokban, hanem lényegi természetben különbözik. Ami a szerző által felhozott példákat illeti, hogy pl. az elefánt is ítél és gondolkodik, mert mielőtt a hidra lépne, tisztába kell jönni teste súlyával : hát erre nem oly nehéz a felelet. Az állat elméjét nem ismerjük, csak nyilvánulásai- ból, cselekedeteiből. Mióta az ember az elefántot ismeri, soha sem tapasztalta nála azokat a szellemi nyilvánulásokat, melyek oly kizárólag az ember sajátságai. Ennél, mint más állatoknál is, a stagnáció, a rögzöttség kezdettől mai napig a jelleg. Mikor ezek oly nyilvánvalóan tanúskodnak az érte- lém és gondolat hiánya mellett, a szerző által felhozott példa semmikép sem bizonyítja az állatban ama tehetség létezését, annál kevébbé, mert ama tényt sokkal észszerűbben lehet magyarázni azon tehetségekből, melyeket az elefánt elárul, az érzékle ti tehetségekből s az érzékietek associatióiból. S amíg ily magyarázat lehetséges, teljesen fölösleges fel- tételezni agyában emberi értelmiség és ítélőképesség létezését, nemcsak fölösleges, hanem, tekintve az elefánt, 11a szabad igy beszélni, történeti múltját, megengedhetetlen is. Ep így a kutyánál. Ahhoz, hogy a kőhajításkor félre- ugrik, egyáltalán semmi fensőbb számítás nem szükséges, mint ahogy az ember sem csinál, ilyen esetekben, nem tudni micsoda magasabb mathematikai műveletet. Ezt a tényt
