Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Stuckner János: Kisérlet a theismus »tudományos« védelmére

BHBga8pWW)J|WiHH

sok, bizonyos elfogadott s közmegegyezéssel szentesített előírások, mint nyilvánulásai az erkölcsi fogalmaknak s az irántuk való tiszteletnek. Az állat nem bir erkölcsi érzék- kel. Amit fel szoktak hozni ellene, az közönséges anthro- pomorphikus beleolvasása az emberi vonásoknak az állati életbe.

A vallás, legáltalánosabb körvonalaiban, mint egy fen- sőbb, az ember sorsára befolyó lényben vagy lényekben, a túlvilágban való valamelyes hit, bárhogy is tagadni szeret- nék az ellenek, általános, lehetne mondani, kivételt nem ismerő tünemény az emberiségben s annak fajai között.

Az emberi nem bölcsőjétől fel a mai napig mily nagy- szerű létrája az emelkedésnek, a haladásnak ! Hol vagyunk ma, ha tekintetet vetünk őseink örökségére, azokra a pri- mitiv, esetlen, durva eszközökre, melyek mellett mi, az utódok, alig tudunk mosoly nélkül múzeumainkban elha- ladni ? A tudomány minden ága, a vallás, az ipar, a mű- vészét, a találmányok, a ruházat, a lakás s mindaz, amire oly büszkék vagyunk ma, mind, mind bámulatos és gondol- kodóba ejt. Ehhez a forgatagos előretörtetéshez képest mily sokat mond az állatvilág néma csendje, dermedtsége, egy- formasága, maradisága. Ránézve mintha mindez nem is léteznék ; az emberiség őrületes rohanása nála visszhangra nem talál; bamba némaságban kel, lefekszik, eszik, sokaso- dik — és meghal, 4000 évvel ezelőtt épúgy mint ma, minden nyom, minden örökhagyás nélkül. Fázott abban az ősi kor- bán az állat is, de tüzet sose gyújtott megmelegedésére s ma sem gyújt, ruhára sose gondolt s ma sem teszi, kunyhót néni épített s ma is csak más szolgál neki vele.

Vájjon hol rejlik e sajátszerű tüneménynek az oka ? Nyilvánvalóan ott, hogy egyedül az ember van képesítve oly eszmék, oly elvek megismerésére, melyek lényegileg semmi belső összefüggésben nincsenek az anyaggal, melyek általánosak, egyedi sajátságoktól mentek. Csak ezen általá- nos, az érzéklettől különböző eszmék, fogalmak tudják ma- gyarázni az embert eminenter különböztető ama tünemé- nyékét, melyeket előbb vázoltunk.

KÍSÉRLET a THEISMUS »TUDOMÁNYOS« VÉDELMÉRE. 45