Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Stuckner János: Kisérlet a theismus »tudományos« védelmére
KÍSÉRLET a THEISMUS »TUDOMÁNYOS« VÉDELMÉRE. 43 saság és a lassúság között ? És az állatok sohasem adják-e jelét a figyelemnek ? A ló, a kutya, a szarvas, ha valami neszt hall, nem áll-e meg, mozdulatlan marad s aztán neki- iramodik ? És pedig, ami az öntudatot illeti, nem az a kérdés, mondja szerzőnk, vájjon van-e szembeszökő különbség egy Descartes elmebeli működései között, midőn az »én« fölött elmélkedik, s azon működések között, melyeket a kutya, a majom, az elefánt elméjének tulajdoníthatunk; hanem vájjon a kutya, majom vagy elefánt magasabb elmebeli működései nagyobb fokban alatta állanak-e egy újszülött csecsemő enemű elme- beli működéseinek, amint egy újszülött csecsemő ily műkő- dései, mely nélkülözi a beszédet s annyira híjával van az észnek, hogy saját lábacskáját sem tudja sajátjának felis- merni, alatta állanak egy költő, mathematikus, vagy filozófus elmebeli működéseinek ? Kutatásunk célja, megtudni, vájjon az állati természet tényleg megszakítatlan összefüggésben van-e az emberi tér- mészettel vagy sem, s ennélfogva szemügyre kell vennünk a magasabb rendű állatok tehetségeit egyrészt, másrészt pedig azokat, melyekkel egy újszülött csecsemő bir. Erre az álláspontra helyezkedve, fel vagyunk-e jogo- sítva állítani, hogy a magasabb rendű állat fejlődésének legmagasabb fokán más, feltűnően elütő módon jut önmagá- nak, mint énnek, ismeretére, mint az ember jut rá fejlődé- sének legalsóbb fokán ? Az apró csecsemő nem bir énjének tudatával s midőn fejlődni kezd már értelmisége, s az tisz- tábban nyilatkozik már, midőn pl. először kiabál a tejes- palack után, akkor sem mondhatjuk, hogy énjéről való tudata nagyobb, tisztább, mint a kutyában, ki társával egy csontért küzd. Ha tehát nincsen, amint hogy nincs is, ür a felnőtt ember és a csecsemő öntudata között, lehet-e állí- tanunk s bebizonyítható ténynek vennünk, hogy áthidal- hatatlan ür tátong a csecsemő és a kutya öntudata között ? S ami az általános fogalmak alkotását, az apologéták ezen fellegvárát illeti, közelebbről tekintve, az sem bizo- nyit semmit. Mert mi is az a fogalom ? Az valaminek álta-
