Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Kmoskó Mihály: Tolsztoj Isten-eszméje

TOLSZTOJ ISTEX-ESZMÉJE.

473

életét lehetőleg kímélni kell. Az udvari körök jóindulata nem volt tartós. Tolsztoj éles szemét nem kerülte el az orosz hadvezetőség számtalan hibája és bűne. Egy szatíra, mely- ben a krimiai hadsereg vezetőinek bárgyú lelkiismeretlen- ségét ostorozta, a költőt oly visszás helyzetbe hozta feljebb- valóival szemben, hogy 1855-ben a hadsereget el kellett hagynia.

Ekkor Szentpétervárra költözködött, ahol több más híres író társaságában bohém-életet kezdett folytatni.

»Ezek — mondja vallomásaiban — engem egyenrangú pajtás gyanánt fogadtak el és nekem hízelegtek. Nekem pedig még nem volt elég időm jól körülnézni, amikor magamévá tettem ezeknek az embereknek céhbeli életfelfogá- sát, kik teljesen megsemmisítették nemesedésre irányuló régebbi törekvéseimet. Ezeknek az embereknek, az én barátaimnak, életfelfogása az volt, hogy az élet előrehaladva fejlődik s ebben a fejlődésben a gondolkodás embereinek van legnagyobb részük, közöttük pedig nekünk, művészeknek és költőknek volna legnagyobb befolyásunk. A mi hivatásunk az embereket tanítani. De hogy a természetes kérdés vala- hogy fel ne merüljön : »mit tudok és mit vagyok képes tanítani«, kitalálták azt az elméletet, hogy ezt nem szűk- séges tudni és hogy a művész s a költő öntudatlanul taníta- nak. Én magamat bámulatos művésznek és költőnek tar- tottam és ezen elmélet nekem magától értetődő dolognak tűnt fel. Én, a művész, a költő, irtani és tanítottam, anélkül, hogy tudtam volna, mit. Ezért pénzt kaptam, volt jó életem, szép lakásom, barátnőim, társaságom ; híres ember voltam.«

Meg kell azonban adni, hogy Tolsztoj sokkal őszintébb ember volt, mintsemhogy a tökéletesedésbe vetett hite kielégítette volna. Azonfelül lassan rájött arra is, hogy e hit papjai — értve az írókat — nagyobbára léha, erkölcstelen, gonosz és jellemtelen emberek voltak, akiknek morális szintje sokkal mélyebben állt, mint az egyszerű és durva embereké, akikkel katonakorában kötött ismeretséget.

1857-ben beutazta Németországot, Franciaországot, Olaszországot, Svájcot. Luzernben, a Schweizerhof nevű