Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Kmoskó Mihály: Tolsztoj Isten-eszméje

474

DR. KMOSKÓ MIHÁLY.

szállóban történt meg vele az őt jellemző eset, hogy mikor table d’hőte alkalmával egy kolduló énekest az asztalnál ülő gazdag angolok elkergettek, Tolsztoj a vendégek leír ha- tatlan bosszúságára maga mellé ültette a szerencsétlen ílótást, ezzel is dokumentálva a felfuvalkodott angolok szemfényvesztő humanizmusát. 1861-ben ismét megfordult Németországban; ez alkalommal főleg az akkortájt híres szászországi elemi iskolákat tette gondos tanulmány tár- gyává. Megismerkedett Auerbachhal és Fröbellel, a kor két legkiválóbb pedagógusával és tapasztalatain okulva, 1861-ben saját birtokán nyitott egészen újrendszerű iskolát, melynek elméleti alapelveit Jasznaja-Poljana című folyóiratá- bán tette közzé.

Ennek az újrendszerű iskolának pedagógiai elvei rendkívül jellemzik Tolsztojt, az ideális anarchia későbbi apostolát. Pedagógiai vezérelve a teljes szabadság volt. A fegyelmezést, mint nevelési eszközt, teljesen elvetette. Az előadás megkezdését nem kötötte időhöz s a gyermekek- nek nem kellett folyton iilniök és csendesen viselkedniük. Az oktatás menetét maga Tolsztoj így írja le :

»A padlón egy csomó gyerek hentereg egyik a másik hátán, egy rakáson. Kiabálnak, ordítoznak : »Agyonnyom- tok !« »Ne húzd a hajamat !« A legalul levők egyike a belépő tanítónak odaszól: »Mihajlovics Péter, mondd nekik, hagyja- nak már békén.« Mások azzal fogadják : »Jó reggelt, Mihaj- lovics Péter.« A tanító egyenesen a könyvszekrényhez lép, s akik vele szintén odamennek, azoknak könyveket osztogat. Vannak, akik még a csomóból kiabálnak könyveikért. Aztán a csomóról egyre többen válnak le. Amikor nagy részük már megkapta a könyveket, a többiek is a szekrényhez lépnek s ordítanak : »Nekem is ! Nekem is ! Azt, amelyiket tegnap !« Ha netán a szenvedélyesen küzdők közül még néhányan hemperegnének a földön, akkor a könyveik előtt ülők rájuk kiabálnak : »Milyen lármát csaptok ! Nem hallani semmit! Elég !« A felhevült küzdők engedelmeskednek, szinte lélegzet nélkül nyúlnak könyveik után s csak lábaikkal vetnek gáncsot, míg harci kedvök teljesen le nem lohad. A harci