Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Pataky Arnold: A túlvilági élet tana az ószövetségi szentiratokban és apokrifekben
468 DR. PATAKY ARNOLD. kon, mert ezek közül sokan ideiglenes büntetést szenvednek a túlvilágon. Ez az első bibliai adat arra, hogy van tisztító- hely. A Bölcseség könyve a halál után boldog életet vár a jók számát, de a test feltámadásáról nem beszél.1 A feltámadás tana azonban, melyről Izaiásnak és Dániel- nek könyvei, továbbá a Makkabeusok II. könyve már oly világosan beszélt, többé el nem homályosodik. Egyre széle- sebb és szélesebb rétegekben terjed a zsidó nép között. Jézus Krisztus korában az a legfőbb különbség az »igaz« farizeus és a »gonosz« szadduceus között, hogy ez utóbbi nem hiszi a feltámadást. Lukács 20, 27. és Apostolok Csel. 23, 8. csak úgy jellemzik a szadduceusokat, hogy »nem hiszik a feltá- madást«. Az alexandriai hellenista zsidóság irataiban a feltárna- dásról nem esik szó, de ott keletkezett apokrifek (főleg a szláv Henoch-könyv) is mutatják legalább a halál után be- álló nagy ítélet gondolatát. Midőn Jeruzsálem bukása után megszűnik a különbség farizeus és szadduceus, palesztinai és alexandriai zsidóság között, a feltámadás hite is általános lesz a zsidóságban. A Talmud szerint nincs része az örök életben annak, aki nem hisz a feltámadásban ; a Semone 'esre imádság is Isten egyik kiválóságának mondja, hogy halottakat támaszt fel. * * * Kutatásaink eredményeképpen kimondhatjuk, hogy az ószövetségi theologiában a feltámadás tana csak Izaiással lép fel határozottan és kezdetben csak a jók feltámadását várták. Dániel könyve a legjobbaknak és legrosszabbaknak feltámadását tanítja s így a feltámadás tana a maga teljes világosságában a Makkabeusok II. könyvén kívül csak az újszövetségi kinyilatkoztatásnak kincse. 1 3, 1—9 ; 4, 7 ; 5, 10 ; 6, 20. Nagyvárad. Dr. Patakt Arnold. (Vége következik.)
