Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Kmoskó Mihály: Tolsztoj Isten-eszméje

TOLSZTOJ ISTEN-ESZMÉJE.

Fel olvastatott az Aquinói-Szent-Tamás-Társaság 1911 március 7-ikén tartott ülésében.

azon csodálatos, misztikus lelkek közül való v01t־ bármiféle viszonyok közé kerüljenek, akár ©ígüiví) j(^1 aká!׳ rosszul megy a dolguk, akarva, nem akarva mindig érzik, hogy ez a világ nem igazi hazájuk és sehogy se tudják magukat jól érezni benne, mint az a sok, misztikus hajlamokkal kevésbé megáldott halandó, az átlagemberek nagy tömege, kik ezer meg ezer kapoccsal a földhöz rögzítve egészen elfelejtik, hogy a földi lét rövid fonalát a kegyetlen halál irgalmatlanul elvágja. Az ilyen misztikus lelkeknek elég egy pillanatnyi benyomás, hogy a halandóság tudata elemi erővel foglalja el lelkűket. S ezen öntudat hatása alatt az ilyen lelkek majd heroikus, majd excentrikus elhatá- rozásokra képesek. Ezekben az elhatározásokban legnagyobb része a nevelésnek van. Azok a szelíd természetű, alázatos lelkületű misztikusok, akik gyermekkorukban jó, vallásos nevelésben részesültek, az isteni és a felebaráti szeretet hőseivé válnak. Ha azonban szerencsétlen házi viszonyok, félszeg nevelés következtében lelkűk egyensúlyát elvesz- tették, helytelen útra tévednek. Keresik az Istent, mert érzik, hogy nélküle boldogok nem lehetnek. De rendszerint rosszul keresik és ép azért nem találják meg. S ekkor elkez- denek tépelődni. Kérdik maguktól, hol van az az Isten, akinek keze lelkűkre nehezedik és mégsem tudják meglelni.