Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ 435 engesztelt és megnyugvássá, szent békévé és harmóniává összecsendülő tragédiáját. És megértenék egészen, mélyei- ben és igazán azt a gondolatvilágot, »melyben — Medveczky szavai szerint — Krisztus isteni személyisége valójában mindinkább a gondolkodás és érzés minden energiáját egybefoglaló contemplatio egyetlen tárgyává, valóban a gondolkozás, az érzelmek, az akaratimpulsusok középpont- jává lesz«. Jézusnak a misteriuma elragadja : »Saint Jean, l’Ap9tre de l’amour, eűt-il jamais, — írja Sainte-Beuve -— plus de tendresse et de suavité sensible que cet Archiméde en pleurs au pied de la Croix.« Dicséretre méltó a munkában a Pascal gondolatvilága, forrásainak, illetőleg elemeinek a megjelölése és az eltérő jelenségekre utalás. Lényegesen megkülönbözteti Pascal irá- nyát Montaigné-től és Descartes-étől. Kijelöli a sofistika léha, a pyrrhonismus ataraxiás és Montaigne derűs könnyelmű- sége skepticizmusát, míg Pascal szívét hasogatja, lelkének tragédiája ez. A Pascal philosophiájának misztikus részében alapos lélektani és valláspsychologiai fejtegetések vannak. Bölcseleti irodalmunk nyeresége e könyv. Ritka tárgyba- mélyedés, alapos tudás, komoly erkölcsi érzés eleven ereje hatja át. Nem a nálunk divatos önképzőköri és impressio- nista kritika, mely inpromptuneseket rögtönöz és a kritikus phantasmagoriáit önti frázisok árjába, hanem komoly tanulmány és alapos értékelés érett gyümölcse. Nagyvárad. Kozári Gyula. A Galilei kérdés. Irta Lukcsics József dr. Budapest, a Szent István Társulat kiadása, 1910. Alig találunk egyhamar egy esetet, melyet az egyház ellenségei annyira kiaknáztak volna egyházellenes céljaikra, támadásaikra, mint a Galilei port, amely befejeztétől kezdve egészen napjainkig folyton napirenden volt, és amelynek irodalma a pro és contra iratoknak valóban százait öleli fel. Azt lehetne hinni, hogy a Galilei pör aktáinak közzététele, 28*
