Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Irodalmi értesítő

426

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

gazdag pompában; a ruha lehet különböző, az ara egy és ugyanaz.

A beszéd keretében ki kell térnie a más vallásuakra is, itt bemutatja, hogy szép és becses, ami Krisztustól maradt fenn vallásukban és szánja őket, amiben tőle elszakadtak.

A második beszéd az egyház szentségi jellegét tárgyalja, benne szigorúan elkülöníti az isteni és emberi elemet; ki- mutatja, hogy ami isteni az egyházban, az feltétlenül szent, ami emberi, az lehet gyarló, sőt bűnös, anélkül, hogy árthatna az egyház szentségének. A szentekben szabatosan meghatá- rozza a szentség jellemvonásait és sok vonzó példával be- igazolja, hogy mindnyájan szentek lehetünk, ha akarunk.

Az egyetemesség jegyéről kimutatja, hogy az kiterjed a föld minden részére, az emberek minden fajára és minden időre. Mikor e három szempontból vizsgálja az egyház eddigi működésének eredményeit és rámutat a földrészek és emberi fajokra, melyek még az egyházon kívül állanak, akkor vonzóan kifejti, hogy az egyház még nem áll küldetésének végén, nem éli agg korát, ellenkezőleg, még csak ifjú életét éli, mely még messze van delelőpontjától.

Az utolsó beszéd az egyház apostoli jegyével foglalkozik. Első részében világosan, népszerűén beigazolja az apostoli eredet időrendben való leszármazását. Azután áttér a bizo- nyitás második, fontosabb, nehezebb részére, hogy az egy- ház híven megőrizte az apostoli tanítás és hagyomány tel- jességét. Azután összefoglalja »a római katholikus anyaszent- egyház« fogalmának kifejtésében az előbbi három beszédet s azokat ezzel mintegy megkoronázza.

Az anyaszentegyház anyafogalmát alkalmazva az egy- háztól elszakadtakra, őket szánalomra és szeretetreméltó testvéreknek mondja, akiknek az édes anya keblére való visszatéréséért buzgón kell imádkoznunk.

Ilyen az időszerű, rokonszenves szónok Mihályi! Ákos dr. szónoki buzgó működése.

Nagy öl ved.

Kudora János.