Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

423

esse iure divino ; aut dixerit, modum secrete confitendi soli sacerdoti, quem Ecclesia ab initio semper observavit et observat, alienum esse ab institutione et mandato Christi, et inventum esse humanum, anathema sit.« (Sessio XIV. can. 6.).

Ezeknek a protestáns és modernista dogmatörténészek- nek hitelvbe ütköző felfogásához sok tekintetben közel áll egynémely katholikus történész véleménye, mely szerint a kulcsok hatalmával, a bűnbocsátás hatalmával bírt ugyan az egyház mindenkor, gyakorolta is ezt, akárcsak manapság, azonban a három főbűnre nézve, nevezetesen : az idolo- latria, moechia és homicidiumra nézve, pedagógiai és fegyelmi szempontokból nem gyakorolta bűnbocsátó hatalmát, hanem még bűnbánat és vezeklés esetében is a túlvilágra Isten elé tartozónak tekintette ezek megbocsátását.

Ez ebben a hangzásban és beállításban természetesen lényegben eltér a protestáns dogmatörténészek felfogásával, azonban mégis nagy veszedelem rejlik abban, hogy emez elméletük tudományos történelmi megokolásával a rendel- kezésünkre álló idevonatkozó ősegyházi adatokat igen gyak- ran a protestáns dogmatörténészek felfogásával egybe- hangzóan a helyes hermeneutikai elvektől és a történelmi kritika szabályaitól eltérve önkényesen értelmezik saját téves nézetük támogatására.

Katholikus részről ezt az utóbbi álláspontot védelmezte Petavius jezsuita (f 1652.), aki Tertulliánnak »De pudicitia« című 220 körül — tehát már montanista korában — írt műve egyes kitételeit félreértve, szintén azt hitte, hogy az egyház egyes bűnök bocsánatát eleinte nem gyakorolta és csak később Zefirin (202—218.), helyesebben Kalixtus (218—222.) pápa kezdte a régi fegyelmet módosítani az- által, hogy a házasságtörés bűnét már megbocsátani kezdte.

Morinus (f 1659.) a híres oratorianus történész azonban szembehelyezkedve Petávius felfogásával, történelmi úton azt vitatta és bizonyította, hogy a kiválóbb egyházak a bűnbocsátó hatalmat bánat és vezeklés után mindenkor gyakorolták a főbenjáró három bűnre nézve is és Zeferin,