Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
H. Gy.: Schopenhauer akaratbölcselete
SCHOPENHAUER AKARATBÖLCSELETE. 361 titkainak megfejtésével a létet megsemmisülésre kénysze- rítheti ; arra kényszerítheti a létet, ezt a mythologiának sokkal rejtélyesebb sphinxet, hogy magát a nemlét mély- ségeibe vesse, hasonlatosan ahhoz a sphinxhez, aki, miután Oedipus megfejtette rejtélyét, a tengerbe ölte magát.«1 íme az akarat jelentősége Schopenhauer bölcseleté- ben ! Miszerintünk az akarat eszes tevékenység, ő nála tartalmatlan, üres, öntudatlan világalakító örök tevékeny- ség. Minálunk az akarat, amint az az egyénben megjelenik, szabad tevékenység, ő nála jelenség, a világakarat jelen- sége. Mi elismerjük, hogy a világ tele van mozgással, ősz- tönökkel, vágyakkal, törekvésekkel, de mindeme vágyak, törekvések csak az emberi értelem, mint különálló elv, finomítása mellett lesznek akaratokká, alanyi célokká, szabad tevékenységekké ; Schopenhauernél értelmiségről, mint különálló elvről szó sem lehet ; nála minden az akarat- nak maga-kifejlődése, megjelenése : a világ csak képzet; az egyén csak jelenség, sőt az öntudat, az értelem is csak tünemény, az agynak functiója. Mi a lelki életet két elemre vezetjük vissza, értelemre és akaratra ; mi értelmes akarat vagyunk ; akarat, melynek megvan az értelemnyújtotta szabadsága, ő nála a lelki életet értelemből, képzetekből meg- oldani nem lehet ; előbbre való az örök akarat, az értelem csak későbbi járulék, mely az ember születésével kezdődik s halálával végez el. Kant ismeretlenje akarattá, Spinoza pantheismusa panvoluntarismussá lesz. Schopenhauer bölcseletében a monizmus viszi a vezető szerepet. Ez végzetes tévedése ! Vonzás-taszítás, inger, ösztön tudatos akarat, öntudatos akarat ez az ő fejlődési gondolata ; nem veszi észre, hogy a világ nem lehet csupán akarat s hogy anyag és szellemgondolat és agyvelő nem azonosak s hogy a vak akarat, mely inkább az állati élettel rokon, nem oldja meg a lelki élet elvont működéseit. A világban levő fejlődést letagadni nem lehet ! Jól tudja ezt már szent Tamás. Ö látja, hogy a nagy természet1 Bárány Gerő >>Philosophiai Essay« 1910.
