Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
H. Gy.: Schopenhauer akaratbölcselete
ben folytonosság és fokozatos fejlődés van : a molekulától az értelmes létig minden lényben törekvés, vágy, ootíic működik a boldogság után. Van fejlődés. A természetes akarat (appetitus naturalis) ösztönszerűleg vezeti az ásvány- és növényországot ; az érzéki akarat az állatot az előtte megjelenő tárgy érzéki megbecsülésére vezeti ; az értelmes vágy az öntudatos emberben lép föl. »Omnia — mondja szent Tamás — suo modo per appetitum inclinantur in bonum, sed diversi mode. Quaedam enim inclinantur in bonum per solam naturalem habitudinem absque cogni- tione, sicut plantae et corpora inanimata. Et talis incli- natio ad bonum vocatur appetitus naturalis. — Quaedam vero ad bonum inclinantur cum aliqua cognitione, non quidem sic quod cognoscant ipsam rationem boni, sed co- gnoscunt aliquod bonum particulare ; sicut sensus, qui eo- gnoscit dulce et album et aliquid huiusmodi. Inclinatio autem, hanc cognitionem sequens, dicitur appetitus sensi- tivus. — Quaedam vero inclinantur ad bonum cum cogni- tione, qua cognoscunt ipsam boni rationem ; quod est pro- prium intellectus. Et haec perfectissime inclinantur ad bonum ; non quidem quasi ab alio solummodo directa in bonum, sicut ea, quae cognitione carent ; neque in bonum particulariter tantum, sicut ea, in quibus est sola sensitiva cognitio ; sed quasi inclinata in ipsum universale bonum. Et haec inclinatio dicitur voluntas.1 A fejlődésben tehát az érzékiség mellé sodródik egy különálló elv az értelmiség ; ez emeli az én vágyaimat, érzel- meimet akarattá. A növényi élet tudatlan mozgásai nem ismernek alanyi célt s a benne végbemenő chemiai folyamatok egy világtani szükségszerűségnek hódolnak ; ezen szükség- szerűség és az emberi élet alanyi céljai, elvont lelki működései, cselekvéseinek szabadsága közötti űrt csupán a vak és ön- tudatlan akarat objectivatiojával, önkifejlődésével, mint fejlődési elvvel kitölteni nem lehet. Az állati élet mozgásai tudatosak. Az állat képzeteket alkot az egyes, a konkrét jóról 362 η. gy. 1 Mercier, Psychologie II. 1908. 98 old.
