Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

H. Gy.: Schopenhauer akaratbölcselete

SCHOPEKHAUEK AKAKATBÖLCSELETE.

355

tébe nyúlik. Voluntarista Wundt és iskolája, szerinte az apperceptio az akarat ténye. Voluntarista Lasky ; szerinte minden tevékenység az »én« tevékenysége, amennyiben az »én«-nek akarata van hozzá, következésképen minden tévé- kenység az akarat ténye.1 Voluntarista Paulsen ; szerinte a lelki tevékenységek ősalakjai képzet és tudat nélküli aka- rások ; így s csakis igy gondolja áthidalhatónak azon nagy űrt, mely az embert a többi szerves lényektől elválasztja.1 2

A voluntaristák tehát megegyeznek abban, hogy az ember akarategységekből tevődik össze. E gondolatok Scho- penhauer bölcseletében nyernek legteljesebb és legtúlzóbb megoldást. Azért ez alkalommal vizsgálni fogjuk AJ mily jelentőséget nyer az akarat Schopenhauer bölcseletében és B) mit tanít Schopenhauer az akarat szabadságáról.

T.

A) Schopenhauer akarattana.

Schopenhauer Kant követője : elfogadja annak tanát a térről, időről és okságról. Csak tüneményről van ismeretem, a dolgok lényegébe, a tünemény állandó hordozójába, tehát a dolgok mivoltába belé nem hatolhatunk. Minden világ- ismeretem, saját testemet sem véve ki, a tér, idő és okság a priori formái szerint alakul, tehát subjectiv.

Első gondolata, melyből kiindul az, hogy nincsen alany függetlenül a tárgytól és megfordítva. A világ tehát nem egy tőlem különálló valami,3 hanem az, a minek én azt ismerem, amint az szemléletem elé járul. Ez az én világszemléletem azonban az ész a priori formái szerint a világtól, mint objectiv valóságtól független szemlélet. A világ képe úgy alakul ben- nem, hogy rámhatásait tér — idő — okságban felfogom s így

1 Gutberiet Psychologie4. 1904. Münster. 210 old.

2 Gutberiet Naturphilosophie3. 1900. Münster. 15. old.

3 A világ nem kevésbé van mi bennünk, mint mi ő benne és

minden realitás forrása mi bennünk van. Schop. >>A halálról«, ford. Bánóczy. 25. old.

23*