Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Schütz Antal: Az anyag mivoltáról
348 DE. SCHÜTZ ANTAL. megdöbbenésre adott okot, t. i. érthetővé teszi, honnan erednek a sugárzással kapcsolatban mutatkozó aránylag óriási hőmennyiségek; ezek t. i. egy a radioaktív anyagokban végbemenő bomlás rovására fejlődnek, mint az vegyi folya- matoknál oly gyakori dolog ; tehát nem történik az energia- állandóság elvének rovására. Midőn azonban így hathatós segítségére sietett egy sarkalatos állandóságtörvénynek, meg- döntött egy másikat : az elemek megmaradásának törvényét ; — sőt mintha az alchimia hazajáró lelke kísértene, ma két- ségtelen, hogy a sugárzással járó radioaktiv átalakulások sorában több kémiai értelemben vett elem is akad. A rádium átalakulásai közül bizonyos ez ma már az ú. n. radium- emanációról és mint Címemének és Debiernenek a minap közzétett vizsgálataiból kitűnik,1 a polónium is kémiai értelemben vett elem. Van némi alapja annak a föltevésnek, hogy a rádium maga is a thóriumnak vagy uránnak bomlás- terméke és a rádium átalakulásai a polóniumnál meg nem állapodnak, hanem elvezetnek az ólomig, sőt azon túl az ezüstig, mint bomlástermékig. így az elemek állandóságának törvénye nem abszolút. De az is bizonyos, hogy maguk a bomlástermékek annyira állandók, hogy az elem állandóság- törvénye megtartja gyakorlati értékét* Az itt röviden ismertetett és idevonatkozó egyéb jelen- ségek alapján Rutherford fölállított egy elméletet, mely ezen összes tényeknek egyszerű magyarázatát adja. A radioaktivitás kétséget nem hágy aziránt, hogy ezen anyagok összetettek és összetevőik közt hélium és negatív elektronok szerepelnek. Optikai jelenségek és nevezetesen a Zeemann-féle jelenség követelik, hogy az alkotó elektrono- kát mozgásban levőknek vegyük föl. Rutherford már most fölteszi, hogy minden atom egy■ összetett rendszer, amelyben nagy szerepet visznek sarkított elektromos erők (nevezetesen a vegyi affinitást velük magyarázza), nemkülönben az elektronok és más, akár elektromos, akár súlyos tömegek. Ezen alkotórészek arányairól fogalmat nyújt a kedvelt 1 Természettudományi Közlöny 1910, 360 . . .
