Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Wiedermann Károly: Az akarat szerepe az isteni hitben
30 DR. WIEDERMANN KÁROLY. Még akkor is, mikor az indító okok oly világosak, hogy lehetetlen ellenállani, ez csak az észre állana, de nem a szívre. Az ellenállás lehetetlensége ily esetben az észre vonatkozik, de nem az akaratra. Az evidens jelek tisztára értelmi, tudás- hitet hoznának létre, melyet az akarat meghazudtolna : nem akadályozhatná meg, hogy higyjen, azaz állítaná anélkül, hogy látná az igazságot, mert az okok erre évi- densek, kényszerítők. Daemonum fides est quodammodo coacta . . ., coguntur ad credendum ex perspicacitate naturali intellectus. Hoc ipsum ipsis daemonibus displicet quod signa fidei sunt tam evidentia ut per ea credere compellun- tur : et ideo in nullo malitia eorum minuitur per hoc quod credunt. (2. 2. qu. 5. a. 2.) Ez a lázadó hit, melyet az okok determinálnak. De hát tehet az akarat mást is ? Igen. Mert, hogy szívvel, lélekkel állítsunk valamit, ahhoz szükséges a hihetőség indító okaihoz valamit még hozzáadni. A tudás- hitből lehet tekintélyi hit. Az még nem minden, hogy aki hozzám szól, kimutassa bizalmamra való jogcímeit. Hátra van, hogy megadjam a bizalmat; már pedig a bizalom- bán van valami akarati, személyi, erkölcsi. így lesz a tudás- hitből is az akarat szabad hozzájárulása által igazi hit. Hit, melyben, midőn a kinyilatkoztatott igazságot elfogadja az ember, a kinyilatkoztató az, akihez ragaszkodik s akinek magát aláveti, átadja. Ezt a hitfogalmat találjuk sz. Pálnál, az egyházatyáknál, akik nem látnak abban pusztán értelmi ragaszkodást tanúsított ismerethez, hanem Isten ajándékát az embernek és az emberét Isten iránt, szívbeli bizalmat, átadást Krisztus személye iránt. A hit által szabadon adjuk át magunkat Istennek, amely odaadás már úgyis végtelen hatalmának és souverainitásának a joga. A tekintélyi hit hívei azt mondják, hogy bármily nagy nyilvánvalóságú legyen is a tanúskodás ténye s a tanú tekin- télye, az akarat sohasem kényszeríthető a hozzájárulás, értelmi ragaszkodás megparancsolására alakilag a tekintély miatt, azaz azon erkölcsi méltóság miatt, melynél fogva a beszélőnek joga van az ész tanulékony alávetettségére. S így a tekintélyi hit igaznaktartása mindig a szabadakarat
