Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Schütz Antal: Az anyag mivoltáról
338 DK. SCHÜTZ ANTAL. (fluidum-elmélet). A XIX. században azonban Faraday eszméi nyomán Maxwell kidolgozott egy elméletet, mely a legtöbb, addig kísérletileg igazolt elektromossági tör- vénynek elméleti levezetését, sőt addig nem ismert jelen- ségeknelc felfedezését is lehetővé tette s különösen a Herz- féle hullámok megtalálása által ért fényes sikert. E fölfogás az elektromos állapot okát nem mint a fluidum-elmélet, a vezetőkben látta, hanem a szigetelőkre lokalizált feszült- ségi állapotban. E gondolat sokakat arra vitt, hogy az elek- tromosság mivoltát is csak ebben keressék ; holott jól mondja Nernst, hogy ez ép annyira alaptalan következtetés, mintha valaki a levegőt rezgésnek mondaná, mert a hang rezgés- nek bizonyult. A levegő mivoltát kémiai vizsgálat állapi- tóttá meg, ugyanígy az elektromosság mivoltát illetőleg a kémiától lehet leghamarabb remélni felvilágosítást. E re- ményt fényesen beváltotta az elektrokémia. A neves Faraday a XIX. század első felében az elektro- mosság magatartására nézve megállapított egy törvény- szerűséget, mely ,az elektromos jelenségek lefolyásában ugyanazt a szerepet viszi, mint a súlyos anyag vegyülései- ben a súlyarányok állandóságának törvénye. T. i. ha ú. n. másodrendű vezetőn, vagyis sónak, sav- nak, avagy bázisnak vizes oldatán (= elektrolit) keresztül elektromos áramot bocsátunk, ez a föloldott anyagnak alkotó elemeit kiválasztja az elsőrendű vezetőn, vagyis az áramot a folyadékba vezető fémsarkokon (= elektródok). Pl. a sósavas vízben a klór azon a sarkon válik ki, melyen az áram a folyadékba belép, vagyis a pozitív sarkon, melyet Faraday anódnak nevez, a hidrogén a negativ sarkon, a katódon. Faraday már most úgy találta, hogy 1. ugyanazon oldatban az elbontott anyag mennyisége egyenes arányban van az elektrolitén keresztülhaladt elektro- mos mennyiséggel. 2. Ha ugyanaz az elektromos mennyiség különböző elektroliteken halad keresztül, a különböző alkatrészeknek az elektródokon kiválasztott mennyiségei úgy aránylanak, mint kémiai egyenérték-súlyaik. Vagyis : az az elektromos
