Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Wiedermann Károly: Az akarat szerepe az isteni hitben
AZ AKARAT SZEREPE AZ ISTENI HITBEN. 29 a consensus voluntatis in bonum határozza meg, nemcsak a hittényt magát megelőző tevékenységben, hanem magában a hitben, úgy hogy a hitben lényeges elem, az, ami a hitet alkotja, a consensus voluntatis in bonum. Az akarat sokfélekép működik közre, hogy a hit elő legyen készítve és ki legyen váltva, de ezek az elemzéskor megkülönböztetett és világosság kedvéért szétválasztott működési körök a valóságban nincsenek szétválasztva ; az akaratnak távolabbi és közelebbi, közvetett és közvetetlen szerepe a gyakorlatban úgy egymásba folynak, egyesülnek, hogy azoknak határait pontosan megállapítani nem lehet. A hitigazságokhoz való ragaszkodás készsége már a hit előzményeinek kutatásában szerepel, de az akaratnak ezen előkészítő szerepe nem a tulaj donképeni akarati alkotó elem ; az magában a hittényben van, amennyiben az akarat készségesen elismeri az igazságot. Megtörténhetik, hogy az ész kényszerítve van az igaznak- tartásra, semmi helye sincs a kételynek, de az akarat a maga erejével föllázadhat ezen kényszer ellen s csak ellenkezéssel veti magát alá. Azért a hitetlenség is a megismert igazság el nem fogadása, akarati visszautasítása. Az akarat közömbös, kevély lehet a kinyilatkoztatás hírével szemben és a meg- ismert istenivel szemben is. Ahol ellenben jóakarat van, az örömmel és készséggel adja meg a maga részéről is a hozzá- j árulást az értelem megállapodásához, aminek akkor is be kellene következnie, ha az akarat ellenkezni akarna is. Szóval az akarat szabadon működhetik még a teljes nyilvánvalóság esetében is, amennyiben szeretettel fogadhatja el, karol- hatja át az igazságot, teljes erővel csatlakozhatik hozzá. Ha tehát a kinyilatkoztatás ténye tökéletesen bizonyos is, az értelemnek hozzájárulása a kinyilatkoztatott igazságok- hoz szükségkép következik ugyan be, de ezen szükségesség- bői erényt lehet csinálni azáltal, hogy az akarat szabadon irányul a megismert jó felé. A hivés szükségessége nem zárja ki egy kötelesség teljesítését vagy nem teljesítését. Még akkor is, mikor az assensus nem függ az akarattól, a consensus — szabadakarati tény.
