Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Vámosy Mihály: A bárbaj és a becsület

A PÁRBAJ ÉS A BECSÜLET.

333

rágalmazás fertőjéből; ez a legtisztább és teljes elégtétel, mert a positiv jogrend uralmának határain belül, de általán mindenki köteles azt elfogadni, kiben nem halt ki a törvény tisztelete.

De természet jogi szempontból sincs alapja a párbaj- nak, mert mások életének, testi épségének megsértéséhez senkinek sincs veleszületett joga, csak a természetjog által megengedett különös esetekben és okokból, minő a jogos védelem, az ellenállhatatlan kényszer és a végszükség esete ; a párbaj azonban ezek egyike alá sem vonható.

Ami pedig a párbaj kimenetelének esélyeit és az ebből vonható következtetéseket illeti, e tekintetben elég hivat- koznom a mindennapi élet megrázó tragédiáira, midőn a társadalmi kényszer alól magát emancipálni nem képes szerencsétlen áldozat, ki soha embertársának nem vétett, kinek becsületéhez az erkölcsi szennyfoltank árnyéka sem fűződik, ki soha egy pillanatra a becsület útjáról le nem tért : őt minden ok nélkül insultaló, a fegyverforgatásban nagyobb jártassággal bíró ellenfele fegyverétől halálosan találva életét veszti, ellenfele pedig testi ügyességével fedezve erkölcsi defectusait, mint a becsület bajnoka vonul be a társadalom sorompóiba és űzi tovább vészes és istentelen tornajátékait.

A positiv törvényhozás a párbajt bűncselekménnyé nyilvánítva, szintén pálcát tört annak jogosultsága és szűk- séges volta felett.

Az angol törvényhozás nem ismeri el a párbajnak a társadalmi kényszerre fektetett kiváltságos jellegét, ha- nem azt, mint az élet és testi épség elleni közvetlen bűn- cselekményt, a bekövetkezett eredmény szerint, tehát mint gyilkosságot, vagy mint emberölést és testi sértést, ren- deli büntettetni.

A francia törvényhozás sem intézkedik külön a pár- viadalról, hanem szintén a bekövetkezett eredmény szem- pontjából mint közönséges bűncselekményt bünteti.

Svédország, Norvégia, Svájc, Dánia, Hollandia és Amerika legnagyobb részében már teljesen megszabadul