Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Vámosy Mihály: A bárbaj és a becsület

334

VÁMOSY MIHÁLY.

tak a párbajtól. A párbaj egész Ázsiában szintén teljesen ismeretlen.

íme tehát a kultúra magas fokán álló jogállamok, sőt egész világrészek, a párbajt nem ismerik ; ezekben a becsület- védelem párbaj nélkül is teljes mérvben érvényesül; ez államok- és világrészekben az egyén vissza lett vezetve ama természetes határok közé és azon helyes eszközökhöz, melyek a becsületsértéseket az egyedül helyes és megokolt erkölcsi és jogrendi alapon orvosolják.

És amit jogállamok és világrészek teljesen nélkülözhet- nek és amit az emberek milliói tartanak teljesen szükség- telennek, azt helyesen szükségesnek és fenntartandónak elfogadni nem lehet.

A belga és olasz büntetőtörvénykönyvek felfogásához csatlakozó magyar büntetőtörvénykönyv a párviadalt az élet és testi épség elleni delictumok egyik külön fajának tekinti; az angol állásponttól eltérőleg a párbajnak mint sui generis crimennek a faji jellegét abban látja, hogy itt az éle- tét és testi épséget veszélyeztető harc mindig az ellenfelek kölcsönös beleegyezésével, meghatározott szabályok szerint, egyenlő feltételek mellett vivatik ; míg a bekövetkezett ered- mény szerint mérlegelő angol és francia felfogás e megkiilön- böztető jegyeket teljesen figyelmen kívül hagyja.

A büntetőpolitika szempontjából melyik felfogás alkal- masabb a párbaj kiirtására ? nehéz eldönteni.

Az angol felfogás tulszigorú volta ugyanis gyakran vezet indokolatlan felmentésre ; míg a magyar törvény- hozás által rendszeresített enyhébb s a custodia honesta jellegével bíró. büntetéseket a társadalmi felfogástól magát emancipálni nem tudó joggyakorlat nem kezeli kellő szi- gorral.

E végletek kiegyenlítése kétségtelenül nehéz probléma, s az e téren észlelhető anomáliák nem róhatok tisztán a tör- vényhozók terhére.

Ahol a párbajnak a társadalmi felfogásban nincs talaja, ott nem okoz nehézséget, a legszigorúbb büntetések fenntartása sem, mert gyakorlati alkalmazásukra vagy egy